[FRISS! Dec. 10:  valamivel jobb fotók itt, egy nagyobb példányról]

(Borzalmas rossz képek, bocsánat, de a pánikszerű mozgósításban csak a kis CASIO-t tudtam előrántani, és az sajnos ennyire képes.)

Nem először látok a putrimban ilyet (vagy mindig ugyanezt? — legközelebb nem a kertbe dobom ki, hanem felteszem a vonatra Szob felé!).

A leginkább talán egy "leeresztett" hím kullancshoz hasonlít, de ahhoz túl nagy: kb. 3mm, a szájszerve viszont túl kicsi. Ráadásul a felkínált bőrfelületeimen (ujjaim) egyáltalán nem akart megebédelni, inkább az irháját próbálta menteni. Valahogy túl aktívnak és "okosnak" tűnt egy kullancshoz (bár, tudom, egy ujj nem éppen ínyencfalat nekik; apropó, én viszont megéheztem, úgyhogy egy pillanat, mindjárt jövök...).

Szóval, viselkedésre inkább olyan volt, mint egy skorpió, pl. felágaskodott és kalimpált egy kicsit az első nemtommijével (inkább csáp, mint láb?), hogy miszlikbe aprítson, aztán, mikor az nem vált be, összehúzta magát, mint egy kis darab döglött valami, ami igazából nincs is ott... De pl. a könyvskorpió egyáltalán nem ilyen; és, különben is, pókszabásúhoz túl kevés a lába (már ha az elején az a pár antenna tényleg csáp). Vagy — rettenet!... — az ágyi poloska se így néz ki, meg az nagyobb is.

Szóval, ötletek? Köszi!

Az alvázáról is (bár nem nagyon látszik):