"Hölgyeim és Uraim! Tessék, tessék! Itt lááátható a hordóba szaró zebegényi polgár! Aki még csak nem is ott született! Csak most, csak Önöknek! Lehet jönni, erre tessék!..."
Elnézést kérek minden felvilágosult olvasómtól, aki fölöslegesnek, sőt kiábrándítónak találja ezt a szükségtelen magyarázkodást, de az egyik zebegényi portál üzenőfalán valaki (állítólag egy helybeli, névtelen troll néni: "Marika") annyira túlmelegedett az itt zajló kísérletek dokumentálása láttán — illetve valami furcsa okból (amit nem is szeretnék megtudni...) annak kizárólag a székletkomposztálást érintő részét fürkészve elmélyülten (mert, megjegyzem: bigott vallási fanatikusként önálló internetes kutatás eredményeként jutott el idáig, a blogot senki nem említette neki; képzelem, micsoda szörnyűségeket kellett neki látnia idefelé botorkálva a weben!...) —, hogy hónapok óta rögeszmésen uszítja a falu népét ellenem, a sátán gonosz erőinek "gyüttment" zsoldosa ellen (aki a puszta jelenlétemmel is egyre csak bolygatom, mételyezem a falu révült unalmát, és rombolom a falusi gyerekek világképét — akik egyébként, ha nincs a kárálása, soha még csak nem is hallanak erről a blogról...). Sárgán világító szemű, kénköves lehelletű, beszélő, szaros hordókról álmodik azóta minden éjjel, amelyek egyre szűkülő körben fogják közre a rettegő falut, amit már csak Marika néni boszorkány-átkai menthetnek meg az idegen bloggertől...
Nem neki, hanem a falu többi, kérdőn összevont szemöldökű polgárának írok most, akik csak az ő kereplését hallják, abból értesültek róla, hogy itt valami "bűzlik" — a tényleges helyzetet viszont nem ismerik. Szeretném megnyugtatni őket, hogy "Marika" állhatatos jajveszékelése ellenére:
- Fájdalom, sőt borzalom, de... És tudom, hogy ez iszonyú csalódás lesz sokaknak, de nem titkolhatom tovább, meg kell vallanom... itt, nyilvánosan: nem, nem vagyok az Ördög cimborája!... (Tudom, hogy úgy kevésbé lenne szánalmas ez az egész babonás vámpírhistória, és még "Marika" is megnyugodna végre ("Látják, látják, én megmondtam!"), de... sajnálom, ez van.)
- Bármilyen (pár naposnál hosszabb) önfenntartási kísérlet megkerülhetetlen — sőt a víz és az élelmezés után talán a legnehezebb — része, hogy az ember (kész megoldások híján) hogy oldja meg a szennyvízkezelés problémáját. Nyilvánvalóan nem sumákolhattam el ezt a kérdést én sem.
- Nem, nem jószántamból választottam a szennyvízkezelésnek ezt a "rögös" útját:
- a környékünk nincs csatornázva, és itt sajnos szennyvíztároló medence sincs;
- a kerti budi megtelt,
- a szippantós kocsi ide fel se nagyon tudna jönni, de ha mégis, akkor se ér fel a csöve a kert végéig — de ha sikerülne is kiszivattyúzni (a már száraz fekáliát egyáltalán ki lehet?), akkor is túl kicsi a gödör, és pár hónap múlva jöhetne vissza ugyanezt megint végigkínlódni, tőlem meg egy rakás pénzt legombolni;
- a talaj alatt végig kemény mészkő van, új gödröt ásni elképesztően nehéz lenne (talán robbantani...), de ha ásna is az ember, nehezen korhadna benne az anyag, mert nincs talajkapcsolat, így a lebomlási folyamatok is korlátozottak (ez a gond a mostani, betelt gödörrel is: alig csökken a térfogat, iszonyú lassú a komposztálódás),
- nem is beszélve a hagyományos árnyékszékekből elszivárgó vizelet talaj- és vízszennyező hatásairól.
- Ez tehát csak egy "szükségmegoldás", és egyáltalán nem volt könnyű rászánni magam. És ha csak tehetem, el is járkálok innen "valami rendes helyre" inkább.
- Nem, nem én vagyok az első, aki "Istentől elrugaszkodva", jobb megoldás híján, komposztáló árnyékszékkel próbálkozik. (Amúgy gyanítom, hogy Ádámnak és Évának is volt már emésztése, és bár a Biblia nem tér ki a régi idők anyagcsere-folyamatainak szocio-kulturális protokolljára, nagyon valószínű, hogy a vízöblítéses WC akkor még nemigen volt divatban. Sőt, Isten bocsássa meg nekem, de attól tartok, még a WC-papír sem! Csak remélni merem, hogy "Marika" nem kezd hasonló buzgalommal a bibliai szereplők ürítkezési szokásaiba is beletemetkezni, mert félő, hogy amit a szoknyák, gatyák, tógák alatt találna, attól a végén sivalkodva kezdene agitálni még a klassz zebegényi templom lebontásáért is.)
- A világ néhány, még Zebegénynél is fejlettebb részén (pl. Svédország, Kanada stb.) a komposzt-WC technológiai kihívásaira már önálló iparág épül. (Egyes országok bizonyos területein pedig egyenesen ez a hatóságilag előírt/preferált megoldás.)
- Az egész "Kakanapló" (ahogy ezt már korábban is említettem) nem valami öncélú gusztustalankodásnak készült, és egyáltalán nem túl kellemes elfoglaltság vezetni sem. Azért csináltam mégis, mert magam is szembesültem vele, hogy bár az alomszékek egyre kiforrottabbakká, ismerttebbé sőt elfogadottabbá válnak, a kritikus, konkrét, napi részleteket illetően nem könnyű hiteles tapasztalatokat találni. Úgy gondoltalm, ha már belevágok, hát ne vesszen kárba az erőfeszítés, és mások is okulhassanak belőle.
- Akinek egy kicsit is több esze van, mint egy varangyosbékának, és meséltek már neki legalább egy viccet életében, az nyilván érzékeli az iróniát ebben az egész könnyed "remete-krónikában". (Igaz, a Biblia nemcsak a szarás, de az irónia fogalmát se rágja a hívek szájába — talán, mert azt feltételezi, hogy még a legsötétebb, buta, korlátolt, babonás bolond is képes a) anélkül végezni a dolgát, hogy ez különösebb lelki megrázkódtatást jelentsen neki, b) mosolyogni, külső rásegítés, tapsgép nélkül.)
