Egy menekülő dzsentri rémblogja

(Tavaly láttam az anyukáját is egyébként, aki épp egy nem imádkozó, hanem haldokló (és félig már elfogyott) sáskát ebédelt, jó nagyra dagadt potrohhal (valószínűleg tele petével). Valahol vannak fotók róla is, ha megtalálom, beteszem ide az Imádkozó-család albumába.)

Csak pár napja keltek ki, de már virágoznak...

Errefelé viszonylag mindennapos látványnak számít; az első úgy 30-35 évemben egyet se láttam, itt viszont már kettőt is (a másik egy nőstény volt, tavaly; annak egyébként nincs szarva). Ja, közben eszembe jutott, hogy az előző 30-35 évben városban laktam, ott eleve ritkábban…

Egy másik (kommentekben felmerült) gondolatot is érdemes alaposabban körüljárni: ölni jó. próbáld ki. létfenntartás, önvédelem, csak ez lehet az indok. Tudom, már próbáltam. Kicsi koromban lőttünk ürgét meg madarakat apám légpuskájával. Aztán az egyik alkalommal, mikor nem…

Pár korábbi kommentre (főleg itt, pl. "A csapda az olyan gerinctelen....állj szembe azzal amit elpusztítasz", "Az egyetlen etikus vadászatni formának én is a vadászíjászatot tartom.") reflektálva...Nincs választásunk, mi vagyunk a "csúcsragadozók"…

Itt ücsörgök a gépnél (ill. többnyire csak fekszek (aki még le van maradva egy kicsit, vagy túl finnyás, annak: "fekszem")), és érzem a vállamon a felelősség egyre nehezedő súlyát, és szörnyen nyomaszt, hogy már jóideje nem teszek úgy, mintha valami érdekes…

Aki ismer, tudja, hogy nem iszom ("iszok"... — jó? szokjunk már át erre, ahogy pl. "szarok", és nem "szarom", rendben?). Barátokkal egy-két sör, négy-öt fél vodka. Több nem. Semmi elvi oka nincs, egyszerűen csak így alakult, nem volt szerencsém.…

[FRISS! Dec. 10:  valamivel jobb fotók itt, egy nagyobb példányról](Borzalmas rossz képek, bocsánat, de a pánikszerű mozgósításban csak a kis CASIO-t tudtam előrántani, és az sajnos ennyire képes.) Nem először látok a putrimban ilyet (vagy mindig ugyanezt?…

Miután a barátaimról kiderült, hogy valójában egytől-egyig ócska haszonleső gazemberek (és gazasszonyok), egy valóságos dögkeselyűk, ezentúl jobban megválogatom a társaságomat, és inkább csak a magamfajtákkal haverkodok. Pláne, hogy már rég remete vagyok. Az állatok ugyebár…

http://neuro.hu/stb/robotcica/: Részlet egy kapcslolódó levelezésből: ---------------------------------------------- [Neve elrejtését kérő Zoló haverom] wrote: > Nemtom, látod-e, hogy az miféle konzervdoboz amúgy... :) > Képzelem, mennyi mindennek nekiment, mire megadta magát…

www.chrisjordan.com/current_set2.php (--> www.chrisjordan.com)  

Múlt éjjel, ahogy épp ülök a gép előtt odabent, és ott így ülve vagyok, egyszer csak hallom kintről, hogy nagyon zörög az avar. De egész ijesztően. Nap közben is szokott, elég gyakran, de akkor általában lehet tudni, hogy rigók, gyíkok, sün (most mit röhögtök?!...), vagy…

Valami készül, mert ma meg, ahogy Nagymaroson kiléptem egy boltból, pont a szemem láttára csapott el egy kutyát egy autó!Pontosabban nem a szemem láttára, mert én épp a bolt kijáratánál pakoltam, amikor egy hatalmas csattanásra kidugtam a fejem az ajtón, és már csak azt láttam,…

Jóval éjfél után elindultam gyalog a Bajza utcától haza, az Oktogon felé (az még 3 megálló), búcsút intve az épp lekésett éjszakai 979-esnek, és a kocsimnak, amit káromkodva, nagy nehezen sikerült leparkolnom végre valahol a Kodály köröndnél (két kocsi közé jó…

Egyszer régen, még a kelenföldi kőudvaros társasházi lakásomban, ahol rajtam kívül még sokféle állat élt, egy kövér csótány, kissé rövid és fényesre kopott, de szépen vasalt fekete zakóban, egyenesen idejött hozzám a kukából egy kis zsírfoltos borítékkal, és…