A korábban is emlegetett unokatesóm már hetekkel ezelőtt figyelmeztetett, hogy az Unabomberre emlékeztetem:
"Kedves Rém bácsi,
Gondoltam megemlítem, hogy kezdesz kísértetiesen emlékeztetni Ted bácsira. Most éppen a "Life in Montana" fejezetnél jársz :D Szóval csak óvatosan."
Tegnap pedig egy (szokás szerint neve elhallgatását kérő) haverom is feltűnően aggódni kezdett az elmeállapotomat illetően.
Bár mindkét észrevétel egyes kósza hajszálgyökerei a valóság morzsáiba is kapaszkodnak, bizonyítékként, hogy semmi bajom, íme a két fotó egymás mellett:
(Na ugye, hogy egyáltalán nem is hasonlítunk?! Még a hajunk is teljesen más! És nekem még nincsenek is készen a csőbombáim...)
