Amíg én itt játszadozok, addig...:
- Sherwood, XVIII. ker.
- Élet nulla fok alatt
- Csenyéte
- A Nagykörút Don Quijotéja
Stb. Nézegessétek a kapcsolódó videókat is, az újévi fogadalmak mellé.
Ja, apropó: ne legyen hamis romantikus illúziónk arról, hogy: város = rossz, vidék = jó. "There is no free lunch", az ismert eszkimó közmondás szerint... Falun, tanyán, ill. úgy általában a mezőgazdaságban, pláne egyedül — más szóval az állandó kemény munkában — az ember hamarabb elhasználódik. Ezt ugyan nem saját tapasztalatból mondom, mert én (egyelőre?) nem végzek kemény munkát (most még szerencsére van egy kis tartalék pénzem, hogy ezt kiváltsam), de sok példát láttam már erre magam körül.
Az átlag városi ember egyszerűen tovább él. (Valaki erősítse vagy cáfolja meg statisztikákkal, légyszi!) OK, persze, nem egy ilyen beteg országban, mint a miénk, és nem Budapesten, az ország legbetegebb városában. A kérdés inkább az (ahogy mellesleg a drogosoknál, alkoholistáknál stb.), hogy ez a hosszabb élet megéri-e az árát. Fogalmam sincs; se általában, se a saját esetemben. Csak azt tudom, hogy aki egyből rávágja, hogy nem, vagy azt hogy igen, annak onnantól egy szavát se hiszem.
