Egyszer régen, még a kelenföldi kőudvaros társasházi lakásomban, ahol rajtam kívül még sokféle állat élt, egy kövér csótány, kissé rövid és fényesre kopott, de szépen vasalt fekete zakóban, egyenesen idejött hozzám a kukából egy kis zsírfoltos borítékkal, és jelentőségteljes arckifejezéssel megkért, hogy ezt a levelet szíveskedjek az önkormányzat megfelelő osztályára vagy más illetékes hivatalhoz eljuttatni, ahol érdemben foglalkoznának az üggyel...
 

Tárgy: törvénysértő állapot megszüntetése, szociális támogatás igénylése

Múlt év májusa óta nagy létszámú családommal a Bp. xxxxxxxxx alatti lakásban élünk. Lakhatási körülményeink eleinte rendezettnek tűntek, életünk problémamentesen zajlott. Az év második felétől azonban egyre súlyosbodó gondokkal kell szembenéznünk, melyek, önhibánkon kívül, mostanra már a puszta létünket fenyegetik!

Az élethez való alkotmányos jogunkra hivatkozva (nem vagyok jogász, de a józan ész azt súgja, hogy ilyen jog bizonyára létezik) kérem szíves és azonnali beavatkozásukat megromlott életkörülményeink helyreállítása érdekében, ill. az elszenvedett (szó szerint) tetemes veszteségeink enyhítésére rendkívüli segély folyósítását.

Kérésem indoklásaként a bennünket sújtó balvégzetű események részleteit alább ismertetem.

Rögtön a legutóbbival kezdve: múlt éjjel valaki, mindennemű előzetes értesítés, figyelmeztetés nélkül, mintegy fél liternyi higítatlan "Domestos" fertőtlenítőszert öntött a fürdőkádba és a vécékagylóba, majd a fürdőszoba ajtaját — minimáis szellőzést sem biztosítva — gondatlanul ránk zárta, hogy gyermekeinket a felszabaduló klórgáz reggelig kis híján megmérgezte!

Előzőleg a mosógép kifolyócsövének helytelen rögzítése (vagy, amit feltételezni sem merek: az arról való hanyag megfeledkezés!) okozott valóságos árvizet. Nekem a padlóösszefolyó egyik szűk lyukán átpréselődve sikerült kimenekülnöm, de nagyapám sajnos belefulladt a mindent elárasztó szürke lébe. (N.B. azok a lyukak a felületes takarítás miatt szinte teljességgel átjárhatatlanok!) A helyzet olyan súlyossá fajult, hogy néhányan kénytelenek voltak a fehér előszobai falra menekülve kivárni a katasztrófahelyzet végét. És bizony, a veszélyes háttér előtt várakozó egyik távoli rokonomat a váratlanul felkapcsolt világítás teljesen elvakította, és mire menekülni tudott volna, már késő volt: egy papírzsebkendőbe gyűrve tűnt el a szemünk elől, örökre.

A zsebkendős, szalvétás, vécépapíros rajtaütések sajnos már máskor is végződtek hasonló tragédiákkal, könyörtelenül tizedelve állományunkat. Az folytonos üldöztetéstől kimerülve az idősek és a gyerekek sokszor fáradtan összerogynak, vagy fejreállnak a bonyolult (olykor ferde, máskor szőrös, nemritkán vizes stb.) terepen. Sok lassan haladó vagy pillanatnyilag mozgásképtelen (pl. fejjel lefelé kalimpáló) társunkat ragadta már el a "Fehér Halál": azok közül, akiket egyszer a fenti papírneműkbe csavartak, tűnjön bármilyen kellemes tapintásúnak is a kérdéses anyag, még soha senki nem tért vissza élve!

És mintha mindez nem volna elég: valaki (vagy valakik) a legváratlababb pillanatokban minduntalan ránk támad(nak) a legkülönfélébb veszélyes (pl. maró hatású, ill. jó esetben is igen büdös, és/vagy erős viszketést okozó) vegyszerekkel. Akik túléltek már ilyen támadást, sokan szenvedtek súlyos maradandó károsodást (mint pl. végzetes hanyatteséssel játó egyensúlyzavart, pánikszerű nappali összevissza-rohangálásra késztető hallucinációk stb.). A borzalmas eseteket túlélő (és még sokáig bűzlő) áldozatok "Malizia" férfidezodorról, "Indome" uniszex testápoló sprayről, ill. a konyhai támadásokban egy ismeretlen nevű hajtógázmentes, de fokozott zsíroldó hatású sütőtisztítóról, ill. egy lejárt szavatosságú "PRO-TEC" rozsdaoldóról tesznek említést. Sajnos a megfigyelések szerint ezek a szörnyű vegyianyagok bőséggel állnak a támadó (vagy támadók) rendelkezésére (kivéve talán az inkább csak kellemetlenül habos és a gyors menekülést ill. a lélegzést akadályozó, de egyébként idegmérget vélhetőleg nem tartalmazó sütőtisztítót: az szerencsére már kifogyóban van), amiből a meghurcoltatások vég nélküli folytatódására kell következtetnünk.

Mégis, a legszörnyűbb csapást a "BioStop" (korábban: "Megfog-LAK B") fantázianevű készelemes lakórendszer jelenti. Érthetetlen, hogy kaphatott engedélyt ez az egyébként jól tervezett, vonzó, lapos épület, melyben középen még egy jókora élelmiszertabletta is található, miközben a termek alja — ragad! Ez talán komolytalan panasznak tűnhet, pedig valójában igen súlyos probléma! Olyannyira, hogy ez ma már önmagában is nagyobb veszteségeket okoz, mint az összes többi csapás együtt! Mert aki bemegy ezekbe a hangulatos csarnokokba (és ha már felépítették, miért ne tölthetnénk el ott pár kellemes percet?), az egész egyszerűen beleragad a padlón található nyúlós anyagba! Beleragad a lába, és minél inkább próbálja kirángatni, annál inkább ragad belefelé... Az egyetlen szerencse, hogy mindig akad társaság, és megpróbálhatjuk egymást kihúzni a bajból, bár ez csak ritkán sikerül.

Kérem tehát a T. Hatóságot, hogy tárja fel a sorozatos zaklatások okait (szükség esetén szakértőkkel is kivizsgáltatva a megdöbbentő események valódiságát), vonja felelősségre az elkövetőket, és gondoskodjon a korábbi viszonyok (amikor a kukák még a kapun belül voltak) helyreállításáról.

Mielőbbi hathatós fellépésükben bízva, tisztelettel:

Csótány Zoltán

és családja

Ui.: Ezt a levelet vakon írom, mert a nemrég hirtelen támadt csípős füstben (nem az első eset, hozzá kell sajnos tennem) kénytelen voltam átlósan keresztülszaladni a világos konyhai padlóburkolaton, hogy az irhámat (ill. családom irháját) mentsem, amikor hirtelen valaki egy "Szilvia" törlőkendővel (l. hasonló zaklatásainkról fentebb) a padlónak nyomott, majd szorosan belecsavarva (hiába izegtem-mozogtam) a kukába dobott. Aztán lecsapódott a fedő, és most nem tudok innen kimászni. Kérem, segítsenek! Határozottan álltom, hogy nem lenne szabad így végződnie az ehhez hasonló a történeteknek!