Kaptam Sanyi bácsitól egy csomó almát. Ami tök jó, mert az alma: élelmiszer.
Korábban a faterom kért, hogy szerezzek neki kormos almát, gyerekkorában nagyon szerette, de ma már nem termesztik, mert nem elég ízetlen és drága; ma már csak génbankokban található.
Meg Sanyi bácsinál. Sanyi bácsi a "kettővel korábbi" szomszéd (csökkenő számsorrendben két egységgel előz meg az őz utcai számegyenesen), aki nagyon sokat segített már, tőle kaptam kölcsön a vaskályhát is, amivel majdnem felgyújtotam a házat, de öntöttem rá vizet (a házra, nem a kályhára, minden óvodás is tudja, hogy azt nem illik...), és tettem be egy vastag szeget a kályhacső meg a deszkaburkolat közé "hűtés végett" (piromániás és elbizakodott mérnök lévén kicsit többet engedek meg magamnak, mint az átlag kályhatulajdonos (illetve többet, mint kellene) és különben is egy füstcsőhüvelynek, bár nem drága, emberfeletti erőfeszítést igényelt volna a beépítése, és az elv az, hogy csak minimális ráfordítás engedélyezett, mert akkor már építsek inkább rendes házat ennek a szar bódénak a helyére); de erről majd egy más alkalommal beszámolok (pl. egy hideg téli estén, a békésen ropogó — és immár megszelidített! — tűz meghitt melegében).
Szóval, Sanyi bácsi almái elég kicsik, és elég csúnyácskák, hát tulajdonképpen fuszikos, varas kis gubicsok (mindenesetre nagyobbak azért, mint a karalábéi, de hát neki legalább olyanja is van; nálam jobbára csak kökény és som terem (ill. inkább csak: van) egyelőre, annál azért a Sanyi bácsi ceruza alakú karalábéi is nagyobbak). De, mint mondtam: az alma élelmiszer, ráadásul egész finom, mint olyan (és a vaddisznóim egész biztos simán megölnének érte, ha tudnák, hogy azért alma jár, csak előbb persze meg kéne oldaniuk "a halott remete házába rejtett cuccok" rejtélyét, mert az almás zacskó itt lóg bent egy szegen).
Szóval, szedtem magamnak pár kilót, és most, hogy itt eszegetem, hát látom, hogy ez nem fuszik, nem varasodás (vagy a jóég tudja, mi ezeknek az almabetegségeknek a neve — régen egyébként jobban tudtam, mert kiskoromban én már voltam fenntartható zöld állampolgár, szartam már budiba a kertben és fűtöttem fával, meg ettem papsajtot a focipálya melletti fűből, de hát akkor szinte mindenki ilyen környezettudatos életmódot folytatott, csak épp nem jószántából; nagyapámék is a kútra jártak vízért kannával, és nekik is volt disznójuk, igaz, azok kaptak almát emberáldozat nélkül is. De megint elkalandozok, elnézést, a torzomborz öreg remeték típushibája ez, ha ember közé keverednek...).
Szóval, ez az almabetegség lemosódik, ha eleget sikálom! Kis szürkés, feketés pettyek a héján... Úgyhogy, ha beleszámítom azt is, amit szintén Sanyi bácsitól tudok, hogy az uralkodó szélirány errefelé a nyugat-északnyugati, pont amerre az ő kéménye is van... Hát akkor ez az alma nem beteg, hanem kormos!
A sors fintora, hogy az egyetlen almafa, amit magamnak ültettem tegnap (szintén jonagold, mint a Sanyi bácsié), kb. ugyolyan tájolásra van a saját kéményemtől, mint az övé... (Egyelőre amúgy hazudok: a "kéményem" még csak egy pár ócska, egymásba dugdosott vascső; találjátok ki, melyik bácsitól kaptam azt is! Igen, bingó, akitől a kormos dolgokat szerzem...)
