Van egy kelés a jobb combomon. Most még nem elég ronda ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, hogy ez egy halálos sebesülés; ránézésre akár egy sima, szégyenletesen közönséges szőrtüszőgyulladás is lehet, de ebbe bele sem merek gondolni... Mindenesetre annál talán jobban fáj. A túlélési gyakorlataimban nem akadályoz, csak ha — egyéb vízszintes felület híján — ülve a combombra támaszkodok, vagy megterítek rajta reggelihez.

Sokkal valószínűbb, a többi apró sérülésemmel is jobban korrelál, hogy valamelyik (életemben először végzett) kerti művelet során egyszerűen belegyalogoltam egy kökény bokorba, és beletört egy tüske. A nehéz munka (pl. dolgok (vödrök, fadarabok, kalapácsok stb.) ide-oda hurcibálása, dudvametszés, járkálás stb.) közben egy-egy végtag véletlenszerű elvesztését szinte észre sem veszi az ember, csak este, mosdásnál tűnik fel, hogyha hiányos a leltár.

(Elnézést, megint rajtakaptam magam, hogy hazudok, teljesen hiteltelenné teszem az egész kint tartózkodásomat, lassan olyan leszek, mint egy TV2-es túlélőshow, amit csak az operatőr néz. Szóval, az a bizonyos "kelés" valójában nem más, mint egy kis bőrpír, enyhe duzzanattal, a közepén kis varas sebbel, azt is én csináltam a nyomkodásával... Legalábbis tegnap még ilyen volt, azóta nem mertem megnézni. A sok buzerálástól lehet, hogy végül tényleg begennyed...)