Még el se patkoltam, de a rohadékok már itt marakodnak a koncon!... Nem is érdemlitek meg, hogy meghaljak! Na mindegy, egyelőre még itt vagyok; ez meg itt a bizonyíték, hogy nem rajtam múlt:
(Figyelitek a fenti képet? Asszem, ennél rövidebbre aligha lehet zárni a fenntartható kajálás ökociklusát!... ;) )
Lehet, persze, hogy csak lassan hat. Mindenesetre fura látomásaim sincsenek (hát, ez sajnos nem az a gomba...), szóval attól tartok, ennyi volt, egy kis gyomorpangáson kívül semmi izgalommal nem szolgálhatok ma estére. (Túl sok, túl sós, túl olajos lett, de ettem rá pár kormos almát, "oszt jónapot"; amúgy egész finomra sikerült — természetesen életem első saját gombapaprikásáról beszélünk, ami egyben az elég kevesedik "meleg ételem" is, a mikróban főtt sűrű, zavaros, húsleves-szerű molyos teáimat nem számítva, bár jó sok mézzel, meg tejjel felöntve nem látszik, és nem is érezni rajta, de az egy másik történet.)
Csak azt sajnálom egy kicsit, hogy nem is szeretem a gombát... De még mindig sokkal jobb, mint cserebogárpajorokból pörköltet főzni! Akkor aztán áshatnék egész nap egy zónaadagért. ;)
