Egy menekülő dzsentri rémblogja

[FRISS! Dec. 10:  valamivel jobb fotók itt, egy nagyobb példányról](Borzalmas rossz képek, bocsánat, de a pánikszerű mozgósításban csak a kis CASIO-t tudtam előrántani, és az sajnos ennyire képes.) Nem először látok a putrimban ilyet (vagy mindig ugyanezt?…

Miután a barátaimról kiderült, hogy valójában egytől-egyig ócska haszonleső gazemberek (és gazasszonyok), egy valóságos dögkeselyűk, ezentúl jobban megválogatom a társaságomat, és inkább csak a magamfajtákkal haverkodok. Pláne, hogy már rég remete vagyok. Az állatok ugyebár…

Még el se patkoltam, de a rohadékok már itt marakodnak a koncon!... Nem is érdemlitek meg, hogy meghaljak! Na mindegy, egyelőre még itt vagyok; ez meg itt a bizonyíték, hogy nem rajtam múlt: (Figyelitek a fenti képet? Asszem, ennél rövidebbre aligha lehet zárni a fenntartható…

Remélem, ez tényleg laska... Ha nem, akkor ég veletek, a laptopomat már odaígértem, a bicaj legyen az egyik tesómé, a fényképező a másiké, a kályhát majd vigyétek vissza Sanyi bácsinak, engem pedig forgassatok jól bele a komposztkupacba a kert végében!      …

Ma...Na jó, nem írom le, van elég bajunk anélkül is. A lényeg, hogy még áll a ház, sőt a kocsi is kapott újabb két év haladékot (műszaki), és ma is csak ízzott egy kicsit a külső deszkaburkolat a kályhacső körül, de nem gyulladt meg (mert a vízzel leöntött fa nem…