Aki ismer, tudja, hogy nem iszom ("iszok"... — jó? szokjunk már át erre, ahogy pl. "szarok", és nem "szarom", rendben?). Barátokkal egy-két sör, négy-öt fél vodka. Több nem. Semmi elvi oka nincs, egyszerűen csak így alakult, nem volt szerencsém. (Próbáltam már meghaladni önmagam, feszegetni a határaimat, de az ilyen pionírkodásnak általában gyászos vége lett.)

Viszont ha már szakállt növesztettem, és egyre öregebb meg büdösebb vagyok, kézenfekvő az ötlet, hogy talán piálni is kéne hozzá, nemcsak mert úgy stílusos, hanem úgy hitelesebb is lehetnék — hátha kompenzálhatnám vele a tényt, hogy még mindig vannak anyagi tartalékaim, még működik a kocsim, van áram, sőt fűthetek is vele, és egyelőre egy sima CBA-ból kajálok... :-o

Szóval, kevertem az előbb egy "zöld" vodkát: egy kis Kalinka, kétszerannyi Rauch Bravo zöldalma lébe. Mindenkinek ajánlom "welcome drinknek", aki "fenntartható remeteségre" adja a fejét! (Később viszont az almalevet, sőt a szeszt is házilag kell majd előállítani!)

Mellesleg, a közeljövőben amúgy is szükségem lehet némi "spirituális" támogatásra (tüzesvíz helyett felőlem indián vadászok segítő szellemei is lehetnek), mert a rohadt vaddisznók szétrágták a novemberben ültetett kajszi-csemetémet (és már több más kisfát is úgy kellett visszaültetnem utánuk, lehet, hogy azok se fognak kihajtani tavasszal), úgyhogy megnézem szépen a neten, hogy mennyi a vaddisznóhús piaci ára, és esküszöm, elkapok egyet puszta kézzel, aztán annyi kiló combot vagy farhátat fogok kihasítani belőle, amennyi kárt okoztak a kertben!

Csak előbb kéne egy rendes kés... Meg addig szerznem kell még egy pipát, egy szafari-kalapot és egy hajpántot is.

(Ja, és van behűtve egy üveg bontatlan Bombay Saphire ginem is — egyébként ez a remek cikk kényszerített alkoholfogyasztásra, én mosom kezeimet!...)