Egy menekülő dzsentri rémblogja

Kedves Olvasónk (Laci bácsi) kérdezte az imént, hogy mi is vagyok én amúgy egyébként polgárilag. És erre, jobb válasz híján, eszembe jutott a trubadúrlíra legszebb hagyományait ápoló Lófasz együttes egyik ars-poetikus dala (kemény, száraz VHK-s reszeléssel az üvöltő dalnok…

Pár korábbi kommentre (főleg itt, pl. "A csapda az olyan gerinctelen....állj szembe azzal amit elpusztítasz", "Az egyetlen etikus vadászatni formának én is a vadászíjászatot tartom.") reflektálva...Nincs választásunk, mi vagyunk a "csúcsragadozók"…

Ennyire nem vagyok kemény (sőt, itt puhulok a szüleimnél már egy hete), de azért olvasnivalónak nem rossz, sőt még jól is jöhet, ha meghiúsul a vérbosszú (és elfogy a csokis keksz):

 - Jó napot. Antonio Monsanto vagyok.  - Üdvözlöm.  - Ugye tudja, hogy miért keresem?  - Hát... A génjeim... Azt hiszem... A génjeimet akarja manipulálni?  - Nézze, én csak egy alkalmazott vagyok. Semmi személyes.  - Értem... Megengedi, hogy…

Egy pillanatra megállok, hogy kitegyek ide egy ilyen kis rögtönzött szentélyt ennek a lánynak, aki tavalyelőtt megölte magát (és akiről egy órája még semmit nem tudtam), pedig Hajdu Szabi Tamara c. filmjében ő volt Bori: (Sára Sándor Vád c. filmjében pedig Pásztor…

Van egy szar magyar blog-regény a neten, nemrég botlottam bele. Most nem fog eszembe jutni a címe (de nem kizárt, hogy "A szoba"), mindenesetre az a lényege, hogy a szerző egyszer csak egy idegen szobában ébred, bezárva — sőt beépítve (se ajtó, se ablak) —,…

(Folyik a lábadozás, hétfőn vissza kell mennem a kórházba ellenőrzésre, addig már itt maradok.)Közben olvasgatok. Boris Viantól két regény (a ponyvás Sullivan-sorozatból: Köpök a sírotokra, Öljünk meg minden rohadékot, ill. beleolvastam a Tajtékos napokba meg a Piros fűbe) és…