Valami készül, mert ma meg, ahogy Nagymaroson kiléptem egy boltból, pont a szemem láttára csapott el egy kutyát egy autó!
Pontosabban nem a szemem láttára, mert én épp a bolt kijáratánál pakoltam, amikor egy hatalmas csattanásra kidugtam a fejem az ajtón, és már csak azt láttam, hogy szegény épp repül előre még vagy 5-10 métert, félig a földön, félig a levegőben pörögve-bukdácsolva.
Aztán csak vinnyogott iszonyatosan, dobálta magát a kíntól, meg vonaglott ott az útpadkán. Szép nagy fekete kutya volt egyébként, nyakörvvel; épp oda is ért két biciklit toló srác, valószínűleg a gazdái. Leguggoltak mellé, próbálták simogatni szegényt, közben a Suzuki vezetője (egy idősödő hölgy) is kiszállt és odament hozzájuk, gesztikulálva magyarázott valamit, nyilván azt, hogy a kutya volt a hibás.
De már nem volt mit tenni; inkább el is húztam onnan gyorsan. Persze aztán végig ez volt előttem az úton, folyton összerándultam és hangosan felnyögtem a kocsiban. Ááááááááá! Az a borzalmasan hangos csattanás, azután a "repülő kutya", és az a kínban fetrengés, vonyítás, vonaglás, aztán az elcsendesedés a mellette gugoló gazdi keze alatt...
Na mindegy. Valahogy meg kell halnunk mindannyiunknak.
