Pár napja a "fenntarthatóság" divattémája (egy kis önsajnáltató túlzással) a konkrét személyes fenntarthatóságomig gyűrűzött: az "ünnepi országjárás" utolsó pesti napján jól kacsára áztam, miután a viszonylagos elszigeteltség után rengeteget voltam rengeteg ember között, úgyhogy vasárnap már valami vírussal letarolva, betegen jöttem ki ide (anyukámnak meg ne mondjuk!...).

Egy másik divattémát érintve: vettem fel H1N1-oltást, de ez persze nem zárja ki, hogy elkapja az ember, bár valószínűleg úgy enyhébb lefolyású lesz a betegség. Hogy a mélyről jövő köhögésen, torokkaparáson, állandó váladékcsorgáson és krákogáson-harákoláson (ami önmagában nem lenne érdekes, de két éjszaka sem tudtam tőle aludni) túl lázam is volt-e, nem tudom, csak a didergésből sejtem, pedig meleg volt idebent (mármint "rendes" meleg: 20-21 fok). Lázmérőm itt még nincs, de van egy klassz teahőmérőm, amit be is raktam a hónom alá, viszont az csak 35 fokot mutatott... Lehet, hogy nem is volt semmi bajom. De azért sajnáljatok!...

Mellesleg, ez az egyetlen dolog, ami igazán komoly kihívás elé állíthatja az embert egy ilyen helyen: ha valami betegség vagy sérülés lerántja a lábáról. Persze, telefon akkor is van, de ha ide segítséget kell hívni, az már régen rossz... (Ráadásul rossz időben ide nem tud feljönni jármű, ami a legközelebbi megállási lehetőségtől 15 perc séta fel, és 20 le, mert folyton elcsúsznának a hordággyal és beleborítanának a sárba vagy a hóba...)

A legjobb stratégia komolyan venni a "megelőzés" gondolatát, és átszokni egy kicsit óvatosabb, lassúbb életmódra. Ami egyébként alighanem magától is megtörténik, legalábbis ezt a lassulást már észrevettem magamon egy ideje. (Pl. sokkal ritkábban frissítem a blogot is... ;-o )