Hát így élünk mink, itt a Malom-hegyen... Befűtöttünk estére (még csak május vége van, fagyosak az éjszakák, hogy baszná meg a... akit illet!), és Remeténé Zsuzsi kitalálta, hogy ha már intenzív hőtermelés, és úgyis meg kell várni ébren, hogy leégjen a tűz (rossz, tákolt "kémény" + extrém kicsi légtér + (éghető...) faház falán közvetlenül átszúrt forró kályhacső (amit korábban már kellet vödörrel oltani...) = fulladásos v. tűzhalál), szóval kitalálta, hogy ha már úgyis van tüzünk, próbáljuk ki azt a kedvező árú TESCO-s rozsos-élesztős lisztkeveréket. 
A gyúrt tészta valamiért nem kelt meg (talán mert langyos helyett hideg vízzel kevertük), így végül kenyér ugyan nem, de kiváló lepények (pl. diós, hagymás, szezámmagos — amit a polcon találtunk, beleszórtuk a játék kedvéért) mégiscsak keletkeztek lámpaoltás előtt.
És, egyet mondhatok, Drága Feleim: biza' finomak lettek! (Kivéve a hagymást, amit én kevertem; az nem sült át, "szalonnás" maradt.) Ami az ízét illeti, a legfinomabb bolti pékáruval simán versenyben voltunk, és hát így, hogy a kályha tetején sült, unalmunkban, gyakorlatilag 35 deka rozsos liszt árából (~100Ft, plusz pár deka dió (ami szintén terem nálunk is egyébként), egy kis zöld- és fokhagyma, meg egy kis szezámmag ára: további 100-150Ft) megvolt az aznapi, igencsak minőségi, vacsoránkhoz a "kenyérnemű". (Ettünk hozzá egy kis petrezselymet (5-10Ft), vajat (10-15Ft), sajtokat, ricottát (100-150Ft), és tejet (100Ft), összesen tehát kb. 500Ft-ért kajáltunk, ketten.)
Egy gombócot próbaképpen nem a kályha tetejére tettünk, hanem be a tűztérbe, egy kis alufóliában. Sajnos a külseje megégett, de belül így is egész korrekt színe, állaga, és még finomabb íze lett ennek is:
