OK, feladtam az öngyógyítást: egy hét után is csak romlott a helyzet tovább, úgyhogy megnyomtam a katapult gombját.
Tegnaptól orvosi felügyelet alatt állok (= hazamentem a szüleimhez Nyíregyházára), és nagyjából megvan a diagnózis is, bár a legfontosabb részt, a mellkasröntgent (amúgy is ideje volt már egynek), az ideges, fáradt (inkompetenst nem akarok mondani) röntgenorvosnő sajnos elbaszta. A felvétel készítése előtt direkt rákérdeztem, hogy tartsam-e bent a levegőt, amire azt mondta, nem kell, majd szól. Aztán szólt is, hogy most akkor egy jó nagy levegőt... — de még mielőtt egyáltalán befejezhettem volna a belégzést, már hallom is, hogy jó, lehet menni felöltözni... Majdnem rá is kérdeztem elképedve (nem kell hozzá nagy fotóművésznek lenni, hogy az ember gyanút fogjon), hogy nem fog ez így bemozdulva homályosan látszani?!... De gondoltam, mit akadékoskodjak, fogalmam sincs a részleteiről ennek a témának.
Aztán később látom az ambuláns lapon, meg hallom a panaszt a másik orvostól (akihez a röntgen-leletemet követtem, pontosabban, ahová sokkal hamarabb odaértem, mint a röntgen-leletem), hogy "a felvételt a beteg ellélegezte..." Kiváló.
A röntgen-ügyeletnél utánunk érkezett egy négy-öttagú család, de a kis Dzsenifer nem mert leülni az anyukája és én közöttem üresen maradt székre, hiába vicsorogtam rá a legbarátságosabb jeti-mosolyommal, rémülten kapaszkodott a mami kabátjába... Egy idő után aztán szólítottak. Elkérték a beutalómat, amit természetesen anya írt (normál esetben a háziorvosom tette volna, de asszem, abban még nincs semmi imperio-arisztokrata gőg, ha az ember a szüleit választja háziorvosnak). Aztán hozták is vissza, hogy hát ez a beutaló nem jó. Hiányzik róla a naplósorszám, anélkül nem veszi be a gép. Anya odajött, mondta, hogy hát ezt ő írta, és hogy neki nincs is ilyen sorszáma. De hát ilyen sorszáma minden háziorvosnak van. És nem tudnak csak úgy kitalálni egyet, mert leellenőrzi a rendszer. Közbeszóltam, hogy és ha találnak valakit az utcán? Hát, akkor sürgősségi...
Úgyhogy az is lett: becsatlakoztunk a sürgősségi "ügymenetbe", és onnantól ment minden, mint a... ment minden szép lassan tovább, a maga kifürkészhetetlen útjain... De előtte még a cigány családtól a férfiak odasomfordáltak hozzám megkérdezni, őszinte csodálkozással, hogy mi a baj, nem akarnak megvizsgálni?!... Mondtam nekik, hogy nem, semmi, csak hiányzik valami a beutalómról. De közben hallatlanul abszurdnak találtam, hogy még egy volt TB-s ellenőrző főorvossal megtámogatott kórházi kivizsgálás is olyan akadozva halad, hogy a feltehetőleg már épp elég akadozó állami funkciót ismerő vidéki cigányok is odagyűljenek körém csodát látni...
Egyébként a (sötét téli péntek délutánon maximálisan kafkai...) megyei kórház sürgősségi osztályát szigorúan csak egy "igen, tudom, hogy innen egyenesen a halál torkába ugrok, és ezt direkt csinálom, önéként, minden józan érv ellenére, mert tök hülye vagyok" papír aláírásával hagyhattam csak el, annak ellenére, hogy anya is felszólalt a "védelmemre", és elmondta, hogy a kórházból egyenesen hozzájuk mennék, pihenni, állandó orvosi felügyelet alatt stb. Már nagyon el akartam menekülni ("Anyaaa, haza akarok menniiii!"), pedig már csak egyetlen órácskát kellett volna ott kibírnunk (az előző 2-3 után), szép nyugodtan elüldögélve a folyosón (a többi beteggel egykedvűen kórokozókat csereberélve), hogy a vérkép első eredményei meglegyenek. Utána eldőlt volna, hogy amúgy is hazamehetünk, vagy hogy amúgy is alá kell írni azt a papírt, hogy hazamehessünk...
Ja, ne legyen félreértés: ez az ironizálás nyilván nem a konkrét "intézkedő" fiatal orvosnak szól, aki marasztalni próbált, ő végig maximális lelkiismeretességgel látta el a dolgát (nem úgy, mint a röntgenes, aki már elkopott a túlterheléstől). Hanem ennek a béna, szétrohasztott, elképesztő állapotban lévő roncsnak, ami le van szépen zárva egy hullazsákba, és a lábujján ott fityeg a név: Magyar Egészségügy.
A diagnózis egyébként a rossz röntgenkép és a meg nem várt vérkép miatt tulajdonképpen csak egy tipp maradt (nem mintha ezalól sok kivétel lenne, ez egy ilyen szakma; a varázslók, táltosok, sámánok szakszervezete és az orvosi kamara eredetileg egy épületben székelt volna, csak közben megváltozott a forgatókönyv), de valamit muszáj volt írni a vizsgálati lapra: egy jobboldali tüdőgyulladás bizonyíték hiányában a nyomozati szakban rekedt gyanúsítottként, van viszont aláírt beismerő vallomás egy kétoldali mellhártya-gyulladástól (a súlyosabb, a mellkast folyadékkal megtöltő, nedves változatból). Mellesleg a nedves mellhártya-gyulladás nem önálló kórkép, hanem valami más, "rendes" betegség (tipikusan pl. tüdőgyulladás) kísérőjelensége.
(Megj.: sajnos virológiai elemzésről nincs eredmény (mint utólag kiderült: mivel be lettem oltva, ezt nem is vizsgálták), pedig borzasztó kíváncsi lettem volna, hogy influenzából indult-e ez a dolog, és ha igen, melyik törzsből. Éspedig, azért lettem volna erre annyira kíváncsi, mert a médiafigyelési pontosságomat tovább finomíthattam volna az eredmény segítségével (hogy ti. H1N1 vagy sem).)
