[FIGYELEM! A kövekező néhány mondatban nemi közösülésre, sőt azonos neműek közti véfertőzésre utaló felszólítás, valamint gusztustalan testváladék említése található, csúnya szavakkal megfogalmazva!]
Miközben Monsanto úr beszélgetni kísér, a szomszéd lakásban (ahonnan a papírvékony válaszfalon át néhány nappal korábban a "Basszál meg, Robi, nem érted?! Mi bajod van neked?! Tedd már be, nem érted, hogy most nekem ez kell?!" méltatlankodás hallatszott át) újabb sajnálatos konfliktus bontakozik éppen kifelé...
...K. Róbert sértett fennhangon kikiabált az előszobába, hogy "Te vagy az, Juli, bazdmeg az anyádat?", majd tovább folytatta italozó életmódját. Élettársa (D. Júlia) ekkor kést ragadott elő retiküljéből, melyet tisztázatlan körülmények között előzőleg vett magához, majd erőkifejtés segítségével belökte az ajtót, mely szorul. Ezután válaszában közölte a sértettel, hogy "Én vagyok, te mocskos, rohadt geci, mér, kit vártál, a kurvádat vártad?!"
A sértett állítása szerint erre nem tudott érdemben felelni, mert hirtelen nem jutott eszébe semmi, hanem rátekintett élettársa kezére, és megállapította, hogy abban emberélet kioltására alkalmas eszköz villan. D. Júlia közelebb lépett, és viszonylag gyengéd mozdulattal egy ízben beleszúrta a kést a sértettbe, aki azonban erre telefonon feljelentést tett, mire a kiérkező rendőr járőr (T. Zoltán ftőrm.) hangos "Megállj!" kiáltással meghiúsította a bűncselekmény további kialakulását.
D. Júlia erre hátrébb lépett, és a fegyverként használt tárgyat önmaga ellen fordítva a járőrt öngyilkossági szándékkal megfenyegette. T. Zoltán ekkor további intézkedést foganatosított, melynek részeként bilinccsel mindenkit egy-egy távol eső berendezési tárgyhoz rögzített. Ezután telefonszóban ismertette a tényállást felettesével, majd bevárta a helyszínre érkező kollégákat.
Eközben a sértettnek egy emberi hajszálban talált DNS segítségével sikerült észrevétlenül kiszabadulnia, majd ezen felbátorodva ismeretlen helyre távozni kezdett, de onnan nem sokkal később inkább bizonytalan léptekkel visszatért poharáért, melyből későbbi állítása szerint mintegy 1,5 dl kisüsti pálinkát fogyasztott, fájdalmai enyhítése céljából. D. Júlia ekkor késével (melyet azóta is erősen fogott) ismételten hadonászni igyekezett, és megbilincselt kezeit ráncigálva összefüggéstelen szavakat intézett a jelenlévő személyekhez. Eközben haja felismerhetetlenül összekócolódott. A saját magát ezért ettől fogva ismeretlen tettesként azonosító D. Júlia — felismerve a helyzetben rejlő ellentmondásos lehetőséget — haladéktalan szabadon bocsátását követelte. Végül azonban tekintete találkozott a mindvégig határozott fellépést tanúsító, délceg T. Zoltán járőr tekintetével, mire felhagyott cselekedetével.
Ezután a sértett és D. Júlia elszállításáig további rendzavaró magatartás nem történt. És ezzel végre megérkezünk a jelenbe, amikor a sértett vallomását jegyzőkönyvbe rögzítjük, és épp várjuk a következő mondatát...
Sajnos én viszont itt további részletekkel erről az ügyről nem szolgálhatok, mert a folytatásos igaz történet második részének itt váratlanul vége szakad, amint egy kemény ütést érzek a fejemen, és megkönnyebbülve elájulok, mert már így is hajnali 3 óra van. (Folyt. köv.)
[Megj.: Így volt. Igaz történet. Valóságmag. Itt-ott egy-két megváltoztatott betű, írásjel, "diszkréció végett". Maximum.]