Témák

» Kaja

Kakatár...

2009.11.23. 21:58 | Csendes Gyerek | 11 komment

Hát ez egyáltalán nem vicces, hanem csak úgy mondom, hogy szereztem ma egy zsák fűrészport meg műanyag hordót a komposztbudihoz...

De erről most még nem teszek fel fotót, nem baj? ;) Csak ha majd elkezdem használni!... ;-o


Itt egy utólag (két nappal később) idemásolt "kendőzetlen" lamentálás egy régi haverommal:

From: ...
Sent: Wednesday, November 25, 2009 3:59 PM
To: [lunakid]
Subject: kakatár
 

Szép, szép, bár a képek alapján azt még nem látom, hogy a fröcsögős típusú fossal, hogy lehet elbírni egy ilyen budi esetén. Szóval csak szép, formás, kemény hurkákkal szabad próbálkozni. Kefír, kv, rostos ételek fogyasztása, mustról nem is beszélve nem ajánlott.

 

From: [lunakid]
To: ...
Subject: Re: kakatár
Date: Wed, 25 Nov 2009 16:38:29 +0100

A rost az jó, az egyben tartja.szerintem...
 
Hát, a fosástól én is tartok egy kicsit, de szerintem a hordó falát
be kell áldozni, az bizony valószínűleg szaros lesz egy idő után...
De hát, remélhetőleg arra is lehet majd szórni fűrészport, és
akkor legalább nem látszik annyira......
 
Az első kakálás tegnap szerencsésen lezajlott, ideálisan átlagos,
kemény eredménnyel, és a fűrésporos takarás is az előzetes
elképzelések szerint, problémamentesen történt.
 
A folyamat következő érdekes állomása a megtöltött hordó
kiürítése lesz, amikor szembesülni kell majd vele, hogy mit
is rejt valójában a tároló... És aztán, ha ott is minden jól megy
(és nem lucskos, bűzös szarkása lesz az eredmény, hanem
viszonylag száraz, félérett trágya), akkor is nagy kérdés, hogy
a komposzthalom hogyan lesz képes majd ezt megemészteni.
Pláne télen... :-o Nem kizárt, hogy egy kiadós eső egész ide
a házig visszamossa az "új életre ébredő" szarlevest a kert
sarkából, ha nem vigyázok.
 
From: ...
Sent: Wednesday, November 25, 2009 4:44 PM
To: [lunakid]
Subject: RE: kakatár
 

A rosttól laza lesz a széklet ----> fosás.
 
Nem túl meggyőző. A képeken szép, meg esztétikus a budi, de egy kiadós rottyantás után már más lenne a helyzet.
 
A technológiát nem ismerem, de már láttam erről a TV-ben valamit, ami szagmentes, száraz, "gusztusos" valmiről szólt, nem szarlevesről.
 
Nézd meg a zenblogon a "szarpakolást". Elég ijesztő. Kicsit ez jutott eszembe, na de ők csak "meregettek".
 
Gondolom valahova lejjebb teszed és nem a ház felé :). Csak óvatosan a pozícionálással.
 

From: [lunakid]
To: ...
Subject: Re: kakatár
Date: Wed, 25 Nov 2009 17:18:22 +0100
 
> A rosttól laza lesz a széklet ----> fosás.
 
Hmm, nem is tudtam, de tényleg lazítja, úgy olvasom.
Fosást nem okoz, csak nem lesz betonból tőle.
Amúgy a zenes latrinameregetés nekem is eszembe jutott,
na hát annál ez sokkal jobb megoldás, akárhogy is sikerül...
 
> szagmentes, száraz, "gusztusos" valmiről szólt, nem szarlevesről.
 
Jaja, ha minden jól megy, akkor ilyennek kell lennie.
Csak hát, kezdőként könnyen elszúrhatom.
 
> Gondolom valahova lejjebb teszed és nem a ház felé :). Csak óvatosan a pozícionálással.
 
Hátööö, igazad van, nem muszáj ezt mindenképpen a
meglévő kupacra tenni (ami kb. a telek legfelső pontján van...)
 
Csak az már egy kb. élő domb, egy másikat akkor addig be
kéne indítanom, de ha megjön a hideg, akkor az nemigen fog
már egy hónap alatt sikerülni. És akkor tavaszig nem lesz
komposztáldás, legfeljebb a fagyasztásban reménykedhetek...
 
Ráadául túl sok helyem sincs a ház meg az utca közti meredek
lejtőn, plusz, ha elrontom, kifolyik a kapun a lé, és az egész Őz
utca sajátos... természetközeli hangulatot... fog árasztani
a kísérletem nyomán.

 

Címkék: teszt zöld zebegény alomszék

Reggeli köd a Dunán

2009.11.20. 10:43 | Csendes Gyerek | 9 komment

Címkék: zebegény

Ez kullancs?

2009.11.19. 22:24 | Csendes Gyerek | 13 komment

[FRISS! Dec. 10:  valamivel jobb fotók itt, egy nagyobb példányról]


(Borzalmas rossz képek, bocsánat, de a pánikszerű mozgósításban csak a kis CASIO-t tudtam előrántani, és az sajnos ennyire képes.)

Nem először látok a putrimban ilyet (vagy mindig ugyanezt? — legközelebb nem a kertbe dobom ki, hanem felteszem a vonatra Szob felé!).

A leginkább talán egy "leeresztett" hím kullancshoz hasonlít, de ahhoz túl nagy: kb. 3mm, a szájszerve viszont túl kicsi. Ráadásul a felkínált bőrfelületeimen (ujjaim) egyáltalán nem akart megebédelni, inkább az irháját próbálta menteni. Valahogy túl aktívnak és "okosnak" tűnt egy kullancshoz (bár, tudom, egy ujj nem éppen ínyencfalat nekik; apropó, én viszont megéheztem, úgyhogy egy pillanat, mindjárt jövök...).

Szóval, viselkedésre inkább olyan volt, mint egy skorpió, pl. felágaskodott és kalimpált egy kicsit az első nemtommijével (inkább csáp, mint láb?), hogy miszlikbe aprítson, aztán, mikor az nem vált be, összehúzta magát, mint egy kis darab döglött valami, ami igazából nincs is ott... De pl. a könyvskorpió egyáltalán nem ilyen; és, különben is, pókszabásúhoz túl kevés a lába (már ha az elején az a pár antenna tényleg csáp). Vagy — rettenet!... — az ágyi poloska se így néz ki, meg az nagyobb is.

Szóval, ötletek? Köszi!


Az alvázáról is (bár nem nagyon látszik):

 

Címkék: állat zebegény

Az új haverom

2009.11.19. 11:28 | Csendes Gyerek | 4 komment

Miután a barátaimról kiderült, hogy valójában egytől-egyig ócska haszonleső gazemberek (és gazasszonyok), egy valóságos dögkeselyűk, ezentúl jobban megválogatom a társaságomat, és inkább csak a magamfajtákkal haverkodok. Pláne, hogy már rég remete vagyok.

Az állatok ugyebár ösztönösen megérzik, hogy ki a jó ember, kinek van otthonos kályhaszaga, kinek kolbászzsíros a gatyája, és meg is találják őket, vakon, éhesen, fázva, konzervdobozzal a fejükön is... Teljesen nyilvánvaló, hogy ezért tévedt ide (ahelyett, hogy a hideg télre készülődve már rég megdöglött volna) ez az ötlábú sánta, szakadt csápú, hajléktalan szöcske is, egyenesen az ajtóm előtti szemé... ööö... személyes használatitárgy-kupac tetejére:

Egyébként némán tűrte, hogy fényképezzem, nem tiltakozott, nem fenyegetőzött a jogvédőkkel; tudta, hogy tőlem nem kell tartania, mert olvasta, hogy én most már nem eszek élő állatot — vagy ha mégis (az arcára van írva, hogy ezt gondolja), az legyen akkor az én bajom...

(Ehhez a bejegyzéshez hozzáadtam a "zöld" címkét is, mert hát ez itt szemmel láthatóan egy zöld dolog. És a "kaja" címkét is, de azt... ööö... csak úgy...)

Címkék: kaja zöld állat zebegény

Bizonyíték paprikás

2009.11.18. 18:20 | Csendes Gyerek | 6 komment

Még el se patkoltam, de a rohadékok már itt marakodnak a koncon!... Nem is érdemlitek meg, hogy meghaljak! Na mindegy, egyelőre még itt vagyok; ez meg itt a bizonyíték, hogy nem rajtam múlt:


(Figyelitek a fenti képet? Asszem, ennél rövidebbre aligha lehet zárni a fenntartható kajálás ökociklusát!... ;) )

 

Lehet, persze, hogy csak lassan hat. Mindenesetre fura látomásaim sincsenek (hát, ez sajnos nem az a gomba...), szóval attól tartok, ennyi volt, egy kis gyomorpangáson kívül semmi izgalommal nem szolgálhatok ma estére. (Túl sok, túl sós, túl olajos lett, de ettem rá pár kormos almát, "oszt jónapot"; amúgy egész finomra sikerült — természetesen életem első saját gombapaprikásáról beszélünk, ami egyben az elég kevesedik "meleg ételem" is, a mikróban főtt sűrű, zavaros, húsleves-szerű molyos teáimat nem számítva, bár jó sok mézzel, meg tejjel felöntve nem látszik, és nem is érezni rajta, de az egy másik történet.)

Csak azt sajnálom egy kicsit, hogy nem is szeretem a gombát... De még mindig sokkal jobb, mint cserebogárpajorokból pörköltet főzni! Akkor aztán áshatnék egész nap egy zónaadagért. ;)

Címkék: kaja zöld zebegény

Találtam ebédet!

2009.11.18. 14:25 | Csendes Gyerek | 17 komment

Remélem, ez tényleg laska... Ha nem, akkor ég veletek, a laptopomat már odaígértem, a bicaj legyen az egyik tesómé, a fényképező a másiké, a kályhát majd vigyétek vissza Sanyi bácsinak, engem pedig forgassatok jól bele a komposztkupacba a kert végében!

 

 

 

 

Címkék: kaja zöld gomba zebegény

Nagymarosi izé...

2009.11.18. 00:05 | Csendes Gyerek | 4 komment

Ma...

Na jó, nem írom le, van elég bajunk anélkül is. A lényeg, hogy még áll a ház, sőt a kocsi is kapott újabb két év haladékot (műszaki), és ma is csak ízzott egy kicsit a külső deszkaburkolat a kályhacső körül, de nem gyulladt meg (mert a vízzel leöntött fa nem ég...).

Viszont nálam járt ma Krisz (etika.blog.hu), érdemes elolvasni a legutóbbi bejegyzését (is), nemcsak, mert most majdnem én is Gombán élek, és akkor annyi lenne ennek a zebegényes "blogvonulatnak" (egy nagynéném lakott is Gombán régen, az már majdnem pontot ér, de néztem is ott házat az idén), hanem mert amiket ír, jól mutatják (ha nem is mindenben osztom az optimizmusát), hogy miken múlhat egy kis közösség boldogulása. Meg azért is érdemes elolvasni, mert ő beszélt rá, hogy eloltsam az égő (jó, csak ízzó...) házat, amiért hálából most egy kicsit reklámozom a blogját, hátha az én látogatóim egymást összetaposó tömegei ott egy kis menedéket találnak...

(Krisz amúgy a múlt télen is kijött már ide egyszer, megnézni a putrimat, csak akkor a cirka egyórás autókázás végén, mikor megérkeztünk ide a hegy lábához, a legelső kanyarnál, ahol a vízszintesből függőlegesbe vált a domborzat, a kocsi — hogy, hogy nem — állandóan visszacsúszott a jeges emelkedőről. És mivel onnan gyalog még negyedóra kaptatás következett volna a hidegben, inkább csendben visszaautókáztunk Pestre. Akkor még én is ott laktam.)

És, akkor már az egyik kedves unokatesóm kiváló blogját is megemlíteném, akivel ma este hosszasan elemezgettük egy linkcsere-program lehetőségeit, de mivel énnálam nincsen ilyen, ezért így, ezzel a furfangos meseszövéssel oldottam meg az ő protezsálását is. ;)

(És, hogy mi a szar ebben a Nagymaros? Hát, azt most már inkább hagyjuk. Én elmondtam volna, szívesen, rögtön az elején, hogy ma kocsival, vonnattal és biciklivel is megtettem a két falu (jó, Nagymaros város) közti távot (kocsival négyszer is, és közben, mint egy kísértet, megint mögöttem jött az RR 12-13 rendszámú rendőrségi furgon egy darabig, ahogy tegnap is, és egyszer szemből is elmentünk egymás mellett) stb., de nem hagytatok szóhoz jutni!... ;-p Ja, és Krisz is nagymarosi gyerek volt, míg be nem szippantotta a Kis Magyar Krumpliföldünk központi fekete lyuka.)

Címkék: zebegény

Kelés a combomon

2009.11.10. 14:35 | Csendes Gyerek | 4 komment

Van egy kelés a jobb combomon. Most még nem elég ronda ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen, hogy ez egy halálos sebesülés; ránézésre akár egy sima, szégyenletesen közönséges szőrtüszőgyulladás is lehet, de ebbe bele sem merek gondolni... Mindenesetre annál talán jobban fáj. A túlélési gyakorlataimban nem akadályoz, csak ha — egyéb vízszintes felület híján — ülve a combombra támaszkodok, vagy megterítek rajta reggelihez.

Sokkal valószínűbb, a többi apró sérülésemmel is jobban korrelál, hogy valamelyik (életemben először végzett) kerti művelet során egyszerűen belegyalogoltam egy kökény bokorba, és beletört egy tüske. A nehéz munka (pl. dolgok (vödrök, fadarabok, kalapácsok stb.) ide-oda hurcibálása, dudvametszés, járkálás stb.) közben egy-egy végtag véletlenszerű elvesztését szinte észre sem veszi az ember, csak este, mosdásnál tűnik fel, hogyha hiányos a leltár.

(Elnézést, megint rajtakaptam magam, hogy hazudok, teljesen hiteltelenné teszem az egész kint tartózkodásomat, lassan olyan leszek, mint egy TV2-es túlélőshow, amit csak az operatőr néz. Szóval, az a bizonyos "kelés" valójában nem más, mint egy kis bőrpír, enyhe duzzanattal, a közepén kis varas sebbel, azt is én csináltam a nyomkodásával... Legalábbis tegnap még ilyen volt, azóta nem mertem megnézni. A sok buzerálástól lehet, hogy végül tényleg begennyed...)

Címkék: zebegény

A Zebegényi Remete válogatott rémtettei

2009.11.10. 00:49 | Csendes Gyerek | Szólj hozzá!

Drága Feleim! 


A kamu csodabeton drámai története kevesek szívének
hatolt le a mélyére, úgy tapasztaltam, ezért kiköltöztem
a 10 m2-es zebegényi fa kutyaólamba, hogy bosszúból
itt töltsem a telet, a... a... ebben a... természeti
környezetben, fagyott követ fejtve a hegy oldalából
napestig, és fakérget rágcsálva vacsorára, csak hogy
Nektek valahogy jobb legyen, legalább hozzám képest,
és szörnyű lelkifurdalás gyötörjön benneteket...

Jó, lehet, hogy nemcsak ezért, sőt alapvetően szerintem
egyáltalán nem ezért, hanem egy csomó minden másért,
de most nem is az okokat kívánom firtatni, hanem csak
a Zebegényi Remete csodálatos rémtetteire szeretném
pofátlanul ráirányítani kitüntető figyelmeteket, amik
itt olvashatók máris:

    
http://lunakid.blog.hu/tags/zebegény

Kaland, életmód, sanyarúság!
Széles nyilvánosság, csak most, csak Önöknek!
Égett emberhús, büdös szar, félig robot macska!
Rejtvény, feladvány! Betűk, számok (kevés szám, semmi
képlet...), internetes hiperlinkek furfangos egymásutánja!

Mindenkinek izgatott olvasást kíván:

A Rém
--------------------
[Részlet egy emialből a http://crap.neuro.hu levlistáján.]

Címkék: zebegény

Hiperakt

2009.11.09. 22:15 | Csendes Gyerek | 1 komment

(Neeemnem, egyáltalán semmiféle akt, persze, csak bulvárosan "látogatottságra ösztönzök"...)

Fúbazz, ma 45 mailt írtam! :-o

Méghogy a blogírással ment el a délután!... (Csak mert a fenti 45-ből legalább 20-ban az előző bejegyzés szerkesztéséről panaszkodtam, hogy mekkora egy rakás fos ez a blogeditor; elnézést, akit érint, arra ez természetesen nem vonatkozik, náluk nyilván tökéletesen működik minden, akár egy email-részletet is biztos képesek ide bemásolni, egyetlen óra leforgása alatt, és egyáltalán nem is fos.)

Hiába "takaréskoskodtam" tegnap meg tegnapelőtt (még neten se voltam, sőt), amit a természet megkövetel, úgy látszik, azt végül meg is kapja... ;)

Azt lehetne gondolni erről, hogy ez igen, milyen kiterjedt lehet a szociális hálóm, és milyen aktívan kultiválom. De az igazság az, hogy nagyrészt két hülye haverommal levelezgetek egész nap, és mindegyikünk csak azért ír, hogy valamilyen sokkal fontosabb dolgát annyival is elodázhassa...

Szóval, ettől még ugyanaz a kérges tenyerű, torzomborz hegyi remete vagyok, aki októberben lettem (erről majd, retrospektíve, később írok, talán). Illetve, gyanús volt, hogy mintha remete eddig is lettem volna, sőt néha torzomborz is (a kérges tenyerű kérdéses), de így együtt, ez még aránylag új.

(Megj.: mire ezt a pár sort befejeztem, a szám 49-re ugrott... Úgy látszik, ez az ára: hogyha kevesebb széndioxidot bocsátok ki, akkor több emailt... Épp a "tegnapi Padlásban" volt szó a megmaradási törvényekről; ez a természetközeli életforma nyilván azzal is együtt jár, hogy a természet törvényeit sokkal inkább a bőrén érzi az ember, mint egy ványadt belvárosi lakásban, ahol van csap, sőt egyből MELEG víz jön belőle, nem egy (aggasztóan gyorsan telő...) gödörbe kell szarni, nem csákánnyal kitermelt és a gyér késő őszi napon kiszárított gyökereket eltüzelve kell meleget csinálni, leégetve a bőrömet és sűrű kormot lélegezve közben (ezt bocsátom most ki sajnos széndioxid helyett, illetve valójában mellett, csak erre nem szívesen gondolok...), hanem az csak úgy "van" (OK, hazudok: igenis ádáz csatákat kellett vívni azért a melegért is!...), és nem 2 km-re van a legközelebbi stratégiailag értékelhető pont (bolt, víz stb.), hanem egy saroknyi távolságra három éjjelnappali is található. Igaz, azokat úgyis utáltam...)

Címkék: zebegény

Napi zord

2009.11.09. 15:24 | Csendes Gyerek | 2 komment

(Kicsit utógondozott) részlet egy emailváltásból az egyik haverommal, aki már járt itt kint nálam:

>	Szelek szárnyán:
>
>	www.amazon.com/...;sprefix=wind+turbine
>	Vannak erősebbek is (800w felett) ha tovább kutatsz.

Igen, köszi, rengeteget olvasgattam utána én is, és fogok is 
csinálni előbb-utóbb, csak egyelőre vesztett a prioritásából 
a dolog, miután az utóbbi hetek "szisztematikus" 
megfigyelései azt mutatják, hogy itt vagy brutális viharok 
vannak, amik kicsavarnák tőből a kis generátoromat :) vagy 
hetekig szélcsend, még a száraz leveleket is alig akarja 
lepöckölni a fákról... 
Egyelőre túlságosan sok ráfordítás lenne nagyon kétséges 
eredményért. 

De lesz majd, kombinált napelemes + akksis rendszer, hogy 
legalább a zseblámpákat, telefonokat tudjam töltögetni, ill. 
később a laptopot járatni róla, netán kis szivattyúkat, ha 
lesz mit szivattyúzgatni. :) 

De a "java": mikró, radiátor, mosógép (ha lesz, bár ahhoz előbb 
víz is kell, úgy hallottam), porszívó, hűtő, vagy fúró, kőfejtő véső 
(errefelé ez is ugyanúgy a túlélés eszköze, mint a fogkefe vagy
a Duna-nézegető távcső), kör- v. láncfűrész... -- ezek totálisan 
esélytelenek sajnos, legalábbis komoly beruházás nélkül. Sokkal 
messzebb vezetne, ha kitalálnám, hogyan lehetne ezeket 
a dolgokat nem használni. ;)

>	Vidám (ha már a festői garantált) hétvégét neked

Kösz. Egyelőre ott tartok, hogy pl. csak az ujjaimon 
van vagy három sérülés, per darab: a bal hüvelykre pl. 
rábasztam a kalapáccsal, beleállt a motoros csavarhúzó, 
és megégettem a kályhával, úgyhogy most már nem is ismeri 
fel az ujjlenyomatleolvasó a laptopon :) (pedig meglepően 
elnéző volt eddig az öncsonkítási kísérleteimet illetően). 

(Viszont ma, november 9 ellenére, 16 fok van, gyönyörűen süt a nap, és ez sokmindenért kárpótol. Már kb. fel is szárította az elképesztő éjszakai özönvíz nyomait, ami miatt nem tudtam aludni sem, mert végig attól féltem, hogy reggelre a Dunán fog ringatózni a hegyoldalról lemosott házikóm, valahol Paks környékén...)

Címkék: zöld zebegény

Don Quijote de la Luna a Gázművek ellen

2009.11.09. 14:46 | Csendes Gyerek | Szólj hozzá!

Már megint kardozni kell velük, basszameg, itt sincs nyugtom, a kopár sziklaszirtek dohos hasadékaiban se, hiába bujdostam el Pestről ide a Zord Körülménybe:


-------- Original Message --------
Subject: Gázóra állás (változatlan) + túlszámlázás + szüneteltetés
Date: Mon, 09 Nov 2009
From: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
To: ugyfelszolgalat@fogaz.hu, meroallas.rogzites@fogaz.hu

TÁRGY:
    1. Mérőállás-bejelentés
    2. Reklamácó túlszámlázás miatt
    3. Elszámolási rend egyeztetése / módósítása


1. MÉRŐÁLLÁS

név: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
cím: xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx
mérő gyári száma: 0000xxxxxxx
mérőállás: 12808 (!)


2. TÚLSZÁMLÁZÁS

Nem először fordul elő, hogy a választott havi-bejelentős
elszámolásunk ellenére a Főgáz a tényleges óraállásra 
fittyet hányva kiszámol valami átlagot, és azt számlázza 
ki. (Nyárig kb. 18 ezer forint túlfizetésünk keletkezett 
emiatt, többszöri személyes reklamáció ellenére is!)

Eközben az óraállás NYÁR ÓTA SEM VÁLTOZOTT! 
A fogyasztásunk gyakorlatikag nulla (leszámítva a mérő 
körüli állandó gázszag fenntartásához szükséges csekély 
szivárgó mennyiséget). A lakásban ugyanis továbbra is 
rossz a cirkó, és (részben emiatt) nem is tartózkodunk 
ott -- de amikor még működött, és ott tatózkodtunk, akkor
is előfordult, hogy nem az emailben bejelentett mennyiség 
került kiszámlázásra, hanem valami átalány.

Legutóbb emiatt már inkább szüneteltettük is a fogyasztást
-- de csak októberig, mert az ügyfélszolgálatos hölgy azt
javasolta maximumként.


3. KÉREM tehát, hogy a továbbiakban

    *** NE SZÁMLÁZZANAK NEMLÉTEZŐ FOGYASZTÁST ***

ill., mivel ezt láthatóan képtelenség elérni, inkább az
"üres lakás" státuszt ("fogyasztás szüneteltetését" vagy
akármi is a neve), mivel eddig ez bizonyult az egyetlen
használható megoldásnak, hosszabbítsuk meg 2050-ig, ill.
addig a maximális dátumig, ameddig ez Önöknél egyáltalán
lehetséges. (Ha addig mégis visszaköltöznénk, a megváltozó
óraállásból ez természetesen azonnal szépen ki fog 
derülni.)

A leglogikusabb nyilván "határozatlan ideig" volna 
(mert nem tudom előre, hogy mikor lesz megjavíttatva 
a kazán, sőt nem kizárt, hogy inkább átállunk elektromos 
fűtésre), de ez sajnos egyelőre úgy tűnik, hogy a Főgáznál 
nem lehetséges; hozzáteszem, erről is ellentmondó 
információkat kaptunk: a fiumei úti ügyfélszolgálat 
szerint nem lehet, de pl. a gázóraleolvasó váltig 
bizonygatta az ellenkezőjét.


KÉREM SZÉPEN, JELEZZÉK, ha feldolgozták ezt a levelet,
és hogy a fogyasztás szünteteltetését milyen időszakra
sikerült beállítani.

Továbbá, KÉREM, hogy a legutóbb kiszámlázott fiktív
fogyasztás(ok) értékét, amit a 12808-as állás (nyári,
kb. 18 ezres) pozitív egyenlegéből már levontak, annak
rendje és módja szerint írják jóvá.


Nagyon szépen köszönjük előre is:
A [Lunakid] család
2009. 11. 09.

Címkék: hivatal

Padlás...

2009.11.08. 16:06 | Csendes Gyerek | 1 komment

...c. bejegyzés, melyből kiderül, hogy mit csináltam egész nap a padláson.

Ma egész nap a padláson voltam. Tegnap kifűrészeltem egy részt a "plafonon" (18mm-es korhadó OSB-lapok, meg fölötte némi pukkasztgatós fólia, itt ez a plafon...), hogy bentről is fel tudjak majd mászni, ne kelljen a mentőkapszulámból kimerészkedve, veszélyes űrsétával megközelíteni. Persze, nincs miért felmenni; a kilátás ugyan szebb két méternyivel, de az ember ezt jó alaposan megnézni évente egyszer, "oszt jónapot", utána a földszintiből lehet extrapolálni. A kilátáson kívül csak kosz van, meg pókhálók (ami a hagyományos emberek szerint szintén egyfajta kosz).

De mégis a padláson voltam egész nap, mert a plafon kifűrészelése egy dolog, zsanérokkal felhajthatóvá tenni (mint egy vécéülőkét) az is egy dolog (számos komplikációval nehezítettt dolog, mellesleg, de ebbe most nem mennék bele, elég volt egyszer átélni...), viszont az, hogy a koszos padlás "tetőtérré" változzon, hát az egy másik dolog.

Nem is változott egyébként, úgyhogy majd még sokat leszek a padláson megint, várhatóan, hacsak addig le nem dózeroltatom ezt a szar házat, hogy egy rendeset építsek a helyére. (Ami szintén számos komplikációval nehezített dolog, csak ezért nem került még rá sor.)

Ja, ha már megígértem, derüljön ki azért az is, hogy mivel is töltöttem odafent az időt: egérszar- és macskahúgy-szagú, foszladozó kartondobozokat pakoltgattam ide-oda, hogy több hely legyen (pl. hogy a később következő szerelgetéshez (l. "tetőszigetelés"...) majd meg tudjam közelíteni az ajtótól 1m-nél távolabb eső pontokat is). E célból még egy hevenyészett álpadlást is csináltam (a korszerű tévék "kép a képben" rendszeréhez hasonlóan, a "padlás a padlásban" elvet követve...), hogy az eddig a földön ill. egymás tetején porosodó vackok ezentúl a fejünk fölött is büdösödhessenek, sokkal közelebb az ember orrához.

Közben pedig elmélyülten szortíroztam, vagyis egyik dobozból a másikba pakolásztam át a tárgyakat, majd onnan egy harmadikba, végül, más (vagy éppenséggel azonos) sorrendben, vissza az eredetibe. (Hiába, az anyagmegmaradás törvénye rám is vonatkozik...) Közben kiderült, hogy pl. feszítővasam kettő is van, rókafarkú fűrészem három (egyet most vettem a héten, mert már nagyon kellett), több csomag soha nem használt, poros, foszlott festőmaszk, ami a portól hivatott védeni a jómunkásembert (asszem, még egyszer sem festettem); egy csomó lejárt szavatosságú bontatlan ragasztó (az összes létező anyaghoz), csomó lejárt szavatosságú ill. (biztos, ami biztos) fagyérzékeny, ezért duplán tönkrement festék, nagyrészt bontatlanok, és még egy csomóféle betonhoz meg téglához való dübel, tipli és csavar (emlékeztetőül: ez itt egy faház, ami fából van, illetve itt-ott levegőből), továbbá mindenféle szeg és ismeretlen rendeltetésű vasdarab, amiket egy láthatatlan mágnes gyűjt körém. (Mellesleg a szegek közül is csak az itt helyben talált ócska, rozsdás darabokat tudtam eddig használni, amiket magammal hoztam, azokat majd viszem tovább egy másik házba innen, gondolom.) 

Illetve, mivel zuhogott az eső, a pókhálókhoz hordtam fel a cipőmön még egy pár kiló sarat is (ami, ha majd megszárad, a frissen kifűrészelt padlásfeljáró tátongó résein keresztül nemsokára szépen visszahullik ide az alsó szintre, az egyetlen tenyérnyi helyre a telken, amit akkurátusan porszívózgatok).

(A dobozokban amúgy az elmúlt évtizedek során összegyűlt értéktelen szarjaim vannak, amiket nagyrészt már húsz éve is rég ki kellett volna hajigálni. De hát, ez olyan, mint amit egyszer egy természetfilmben láttam, ahogy egy csimpánzmama cipelgette magával konokul a napok óta halott, összefonnyadt kölykét, mint egy rongybabát.)

Címkék: zebegény jajdevicces

Furcsa almák a szomszédból

2009.11.04. 23:05 | Csendes Gyerek | Szólj hozzá!

Kaptam Sanyi bácsitól egy csomó almát. Ami tök jó, mert az alma: élelmiszer.

Korábban a faterom kért, hogy szerezzek neki kormos almát, gyerekkorában nagyon szerette, de ma már nem termesztik, mert nem elég ízetlen és drága; ma már csak génbankokban található.

Meg Sanyi bácsinál. Sanyi bácsi a "kettővel korábbi" szomszéd (csökkenő számsorrendben két egységgel előz meg az őz utcai számegyenesen), aki nagyon sokat segített már, tőle kaptam kölcsön a vaskályhát is, amivel majdnem felgyújtotam a házat, de öntöttem rá vizet (a házra, nem a kályhára, minden óvodás is tudja, hogy azt nem illik...), és tettem be egy vastag szeget a kályhacső meg a deszkaburkolat közé "hűtés végett" (piromániás és elbizakodott mérnök lévén kicsit többet engedek meg magamnak, mint az átlag kályhatulajdonos (illetve többet, mint kellene) és különben is egy füstcsőhüvelynek, bár nem drága, emberfeletti erőfeszítést igényelt volna a beépítése, és az elv az, hogy csak minimális ráfordítás engedélyezett, mert akkor már építsek inkább rendes házat ennek a szar bódénak a helyére); de erről majd egy más alkalommal beszámolok (pl. egy hideg téli estén, a békésen ropogó — és immár megszelidített! — tűz meghitt melegében).

Szóval, Sanyi bácsi almái elég kicsik, és elég csúnyácskák, hát tulajdonképpen fuszikos, varas kis gubicsok (mindenesetre nagyobbak azért, mint a karalábéi, de hát neki legalább olyanja is van; nálam jobbára csak kökény és som terem (ill. inkább csak: van) egyelőre, annál azért a Sanyi bácsi ceruza alakú karalábéi is nagyobbak). De, mint mondtam: az alma élelmiszer, ráadásul egész finom, mint olyan (és a vaddisznóim egész biztos simán megölnének érte, ha tudnák, hogy azért alma jár, csak előbb persze meg kéne oldaniuk "a halott remete házába rejtett cuccok" rejtélyét, mert az almás zacskó itt lóg bent egy szegen).

Szóval, szedtem magamnak pár kilót, és most, hogy itt eszegetem, hát látom, hogy ez nem fuszik, nem varasodás (vagy a jóég tudja, mi ezeknek az almabetegségeknek a neve — régen egyébként jobban tudtam, mert kiskoromban én már voltam fenntartható zöld állampolgár, szartam már budiba a kertben és fűtöttem fával, meg ettem papsajtot a focipálya melletti fűből, de hát akkor szinte mindenki ilyen környezettudatos életmódot folytatott, csak épp nem jószántából; nagyapámék is a kútra jártak vízért kannával, és nekik is volt disznójuk, igaz, azok kaptak almát emberáldozat nélkül is. De megint elkalandozok, elnézést, a torzomborz öreg remeték típushibája ez, ha ember közé keverednek...).

Szóval, ez az almabetegség lemosódik, ha eleget sikálom! Kis szürkés, feketés pettyek a héján... Úgyhogy, ha beleszámítom azt is, amit szintén Sanyi bácsitól tudok, hogy az uralkodó szélirány errefelé a nyugat-északnyugati, pont amerre az ő kéménye is van... Hát akkor ez az alma nem beteg, hanem kormos!

A sors fintora, hogy az egyetlen almafa, amit magamnak ültettem tegnap (szintén jonagold, mint a Sanyi bácsié), kb. ugyolyan tájolásra van a saját kéményemtől, mint az övé... (Egyelőre amúgy hazudok: a "kéményem" még csak egy pár ócska, egymásba dugdosott vascső; találjátok ki, melyik bácsitól kaptam azt is! Igen, bingó, akitől a kormos dolgokat szerzem...)

Címkék: zebegény

Zebegényi fotók (Köszönet a kameraszemű japán turistának!)

2009.11.02. 17:12 | Csendes Gyerek | 1 komment

Nocsak, vannak a neten fotók a Helyről, Ahol Vagyok

(Minden kép egyedi, ingyenes tájékoztató megjegyzéssel ellátva!)

(Ezek *háttermészetesen* még csak az "ilyen volt..." képek. Ha pedig egyszer lesz is valamilyen, akkor majd  jönnek az "ilyen lett..." képek is. De addig szerintem ne tartsátok vissza a lélegzetet.)

Címkék: zebegény

Zebegényi biorobot macska

2009.10.29. 00:52 | Csendes Gyerek | 1 komment

http://neuro.hu/stb/robotcica/:

Részlet egy kapcslolódó levelezésből:
----------------------------------------------

[Neve elrejtését kérő Zoló haverom] wrote:

> Nemtom, látod-e, hogy az miféle konzervdoboz amúgy... :)
> Képzelem, mennyi mindennek nekiment, mire megadta magát
> és a beletörődés végső fázisában leült oda fűbe szép csendesen...
> (Persze lehet, hogy nem is olyan csendesen, de hát nem
> nagyon hallottam... Illetve, utólag -- persze, lehet, hogy
> már csak bebeszéltem magamnak -- mintha rémlett volna,
> hogy hallottam valami furcsa macskanyávogás-szerű
> hangokat előző nap, de nem mentem ki megnézni, mert
> hát "ez szerintem nem macsaka, az nem ilyen...". :)
>
> Amúgy szép türelmesen hagyta, hogy odamenjek hozzá,
> és elkezdjem lefeszegetni róla... Mondjuk, bölcs döntés
> volt tőle. Nem mintha maradt volna más választása...

sztem az állatok nem tudnak futni, ha zsák van a fejükön, vagy le van takarva a szemük.

> Utána amúgy fájhatott neki (tényleg kurvára kellett
> tépni, nagyon beleszorult, azt hittem, leszakad a feje!),
> mert mikor végre nagy nehezen kiszabadult, felszisszent,
> fújt egy nagyot rám, és elszaladt. Pedig nem is vérzett. :)

az előbb angolozás közben épp ezen rágódtam, vajon mennyire vághatott szegénykének a húsába, és milyen kétségbeesetten menekülhetett, miután kikerült a kezeid közül. még mesélte is a haveroknak, hogy bakker, szerencsére pont akkor szabadult ki a fejem, mikor el akart kapni az a tahó :) ...

---------------------------------------

 

:)))))))))))))))) ...lebuktattál egy katonacicát!! lehet h gáztámadásra készült...

On 2009.11.02. 12:41, [LunaKid] wrote:
Itt csak macskák vannak. Ja, és ennyi eszük van:
http://neuro.hu/stb/robotcica/

(A videó kötelező... Amúgy alig bírtam
leráncigálni róla! Vagy már mondtam?)

Sz.

 

 

 

Címkék: állat zebegény jajdevicces

Albatroszdiéta

2009.10.20. 18:55 | Csendes Gyerek | Szólj hozzá!

www.chrisjordan.com/current_set2.php

(--> www.chrisjordan.com)

 

Címkék: zöld állat

Krisna születésnapja

2009.08.14. 00:43 | Csendes Gyerek | Szólj hozzá!

(Gondolom, ezt egy kedves hölgyismerősömnek írhattam, akit engedélykérés híján nem merek megnevezni (nem úgy mint Zoló haveromat, aki mindig világosan megtiltja, hogy megemlítsem a nevét...). De hogy miért tettem fel ide a blogra, az rejtély. (Biztos azt hittem, hogy mindenkit érdekelni fog. Vagy leglább valakit...) De visszavonni meg már nem merem, meg amúgy is minek...)
 
----------------------------------------
Boldog szülinapot a Krisnának, mondd meg neki, hogy sajnos nem tudok ott lenni a buliján, "sajnálatos magánéleti körülmények" miatt. (De ezt ő biztos tudja, sőt...)
 
Nálam egyébként semmi különös, köszönöm kedves kérdésed, a rohamos leépülés mellett döntöttem, korkedvezményes nyugdíj, és ez a már bevált magyaros busongó dzsentri-életmodell; eliszom a vagyonom a haverokkal, az lesz a legjobb. Legalábbis egyelőre nincs jobb ötletem. Sőt, ez se a sajátom...
 
Amúgy jól vagyok, az élet apró örömeit szüretelgetem: röhögések a (fent említett) legjobb haverokkal, kocsi-keresés, telek-keresés, sőt még tart a nyár is, szóval meghalni még most nem kell, és a pénzem is bírja, a szüleim élnek, a dolgok tehát egyelőre derűs egyensúlyban. Mint egy üveggolyó egy másik tetején.
 

Akciós újságírás

2009.07.08. 02:56 | Csendes Gyerek | Szólj hozzá!

Bár nem vagyok újságíró, tegnap (ettől mit sem zavartatva magam) az újságirói hőstetteimről mesélgettem a barátnőmnek. Pl. hogy amikor egyszer a tesómhoz menet — aki egy népszerű lapnál dolgozott — összefutottam a folyosón a főszerkesztőjükkel (közös ismerősünk volt), és megkérdezte, hogy nem akarnám-e megírni az "évadnyitó" cikküket a januári számba, mert az eredeti szerző épp... hát megbetegedett, pont most, pár nappal a lapzárta előtt. Hízelgett a dolog, és tetszett a kihívás is, de hát én még ilyet soha nem csináltam, pláne ilyen irreális határidővel, ráadásul a tervezett téma se nagyon érdekelt, úgyhogy nem vállaltam. (Különben is, azért a pénzért? Amennyit egy újságíró keres? Raádásul pont abba a lapba? Na nee...) Nem, a hőstett nem ez volt, hanem amikor ugyanazon a folyosón legközelebb megint találkoztunk, néhány nappal később (azaz még egy pár "utolsó" nappal közelebb a lapzártához; talán T-3 lehetett...), említette, hogy továbbra sincs megoldva a dolog, a szerző még mindig gyengélkedik, szóval nem lenne-e mégis kedvem... És hogy egy kicsit többet is tudnának fizetni. Hát, ekkor már még jobban hízelgett a dolog, és még jobban izgatott a kihívás is, úgyhogy elvállaltam. Aztán a cikket végül meg is írtam, nagyjából időre, és nem is lett olyan rossz. Sőt, tulajdonképpen egész jól sikerült, mindenkinek tetszett, legalábbis, akik a szemembe merték mondani, azoktól csak elismeréseket kaptam, és még a nap is kisütött a következő hetekre... Szóval, igazi akcióhős lettem.

A barátnőm természetesen lelkesen hallgatta, amiket mesélek, majd váratlanul rákérdezett, hogy nincsenek-e meg valahol azok a régi cikkek, kíváncsi lett, és szívesen elolvasná őket. Kicsit ijedten azt feleltem, hogy ááá, az teljesen kizárt, hogy azokat én még valahol megtaláljam, különben se írtam semmi maradandót, az újságírásnak amúgy se műalkotásokat kell termelnie, hanem fogyasztási cikkeket. De ha mégis megtalálnám őket, akkor is: unalmas szakmai témákról szóltak, és biztos, hogy nem tetszenének neki, igazából nekem se tetszettek már utólag...

Megkérdezte, hogy miért, mi volt a gond velük. Azonnal rávágtam, hogy alapvetően a borzasztó kemény terjedelmi korlát. Addig kellett nyesni, reszelni, míg a végén már kilátszottak a csontjai is a szövegnek, és az már nem túl esztétikus...

 

Mert hát úgy megy ez, hogy a határidő utolsó éjjelén az ember idegesen összedobja a cikket, mondjuk négy óra alatt, ügyesen elkerülve a téma minden olyan aspektusát, amelyekhez esetleg könnyen ellenőrizhető adatokra (vagy egyáltalán: tényekre) volna szükség, közben néha el-eltöprengve azon, hogy mivel is telhettek vajon az előző éjszakák — jobb híján arra a következtetésre jutva, hogy nyilvánvalóan kutatómunkával. Aztán, reggelig még marad másik négy óra, hogy végre aludni is lehessen egy kicsit. Ebből a négyből az első kettő alatt az alvás kezdeti hiú reménye azonban szertefoszlik a megkerülhetetlen problémától, hogy a 12000 karakternyi első változatot, bár teljességgel lehetetlen, valahogy mégis össze kell tömöríteni 7500-ra.

 

Mivel ez tényleg teljességgel lehetetlen, nem is sikerül, csak 8000-re... Így az alvásidő hátralévő részét az egyre erősödő pánik tölti ki, miszerint abból a 8000 karakterből hogy a jó francba csináljak mégis 7500-at — mert hát annyi a terjedelem, nem több, egyszerűen fizikailag nincs több hely az oldalon (legalábbis mi így tudjuk...). És ezt a képtelenséget anélkül kéne elérni, hogy a már amúgy is az olvashatatlanságig sűrített és megnyirbált szövegnek kioperálnám valamelyik "életfontosságú szervét" (veséjét, máját, tüdejét, szívét — az agyát már korábban kivágtam, az nem életfontosságú...), nehogy megdögöljön itt nekem, pont a leadás előtt. Szóval, alvás helyett az ember végig azon görcsöl, egyre idegesebben, kimerültebben, és vészesen fogyó reménnyel, hogy ezt hogy lehetne mégis valahogy megoldani...

 

Persze sehogy, ezt nem lehet megcsinálni, így aztán a reggeli üzemkezdés előtti utolsó pillanatban, a teljes kétségbeesés és széthullás folyamatának tetőfokán, az ember túlélési ösztöne végül felülkerekedik: és a hideg verítékkel, kettőslátással, sőt elájulással viaskodva végül csodálatos módon és könnyedséggel kihúz a cikkből minden egyes kritikusan fontos részt, és 7600-nál még azt az egy utolsó vicces sort is, amit pedig mindenképpen benne akart volna hagyni, hiszen végül is ahhoz az egy sorhoz írta hozzá az egészet, mert hát olyan sor csak egyszer sikerül az ember életében...

 

Mindezt persze letargikus, halálközeli állapotban, és már összesen csak két dologra gondolva közben: egy, hogy ha én nem teszem meg, akkor majd megteszi a rovatvezető, és úgy fogom érezni minden egyes szónál, amit kivágott, hogy inkább vágta volna le a hülye barom valamelyik végtagomat, és kettő, hogy az ember végül is pénzért ír újságot, azért, hogy megkapja az előre megállapított honoráriumot a kiszabott penzum után, ilyenformán az egyik betű végtére is éppen olyan értékes a 7500-ból, mint bármelyik másik.

 

Aztán, egy kicsit bizonytalan, de gépies, és tökéletesen elkerülhetetlen (sorsszerű) mozdulattal megnyomom a "Send" gombot, a leadási határidő egzakt legeslegutolsó pillanatában. (Mellékesen megjegyzem, ez az "egzaktság" még bizonyos holtjátékot enged azért az embernek, mondván pl. utólag, hogy "nálam valamiért egy órával kevesebbet mutatott a Windows, én nem tudom, ez egy angol Windows, de nem hiszem — vitatkozok a legmélyebb megyőződéssel, sőt méltatlankodva, a főszerkesztővel —, hogy most ezen az én egyetlen egy darab órámon fog múlni a lapzárta, és nem azokon, nem akarok most neveket mondani, akik állandóan napokat késve adják le a cikkeiket...)

 

Ezután leomlik az ember az ágyra, utolsó erejével még egy perc alatt kitalál valami megfellebezhetetlen indokot, hogy miért nem mehet be másnap időre dolgozni ("ne haragudjatok, alszom!" — végtére is épp egy korszakos remekművet vetettem oda nekik, koncként, bagóért, aprópénzre váltva a tehetségemet, már megint, ráadásul pont egy ilyen lapnak...), majd úgy, ahogy van, ruhástól, elalszik.

 

Mindeközben a cikk a jobbára láthatatlan olvasószerkesztőhöz kerül (addig jó egyébként, neki is, és a szerzőnek is, amíg nem látják, sőt nem is ismerik egymást!), aki enyhe, alig érzékelhető arcrándulásokkal akkurátusan végigolvassa (jobb esetben, már amikor ez egyáltalán lehetséges, mert a szerző összeomlás előtti utolsó pillanatai hihetetlenül kaotikus copy-paste hibákat, szürreális mondat- és szó-torzókat valamint ezek valószínűtlennél valószínűtlenebb kombinációit képesek eredményezni, ahogy a rogyadozó tudat őrizetlenül maradt sáncain egy-egy pillanat alatt átszökdösnek a tudatalatti mocsárvilág legvérszomjasabb fenevadai — olyan sötét személyes titkokba engedve bepillantást, mely titkokról csak az olvasószerkesztők tudnának mesélni — de ők természettől fogva hallgatag emberek, átható tekintettel és vastag szarukeretes szemüveggel.)

 

Tehát, az olvasószerkesztő átnézi, és "kijavítja" a cikket: gondosan "s"-re cserélve minden "és"-t, vagy fordítva, minden vonatkozó névmást kötőszóra, vagy fordítva, és minden szenvedő szerkezetet terjengős körülírásra (az olvasószerkesztőre természetesen nem vonatkozik a terjedelmi korlát, se semmilyen, őrá a fizika törvényei sem vonatkoznak, hacsak nem hagyja őket jóvá valamiért maga is), majd onnan a tördelésre kerül, ahol a felismerhetetlenségig megcsonkított, sőt kibelezett, aztán még tovább nyomorított, majd szalmával kitömött és damillal nagyjából összevarrt szöveg végül, bár elvileg már semmit sem lehet rontani rajta, megkapja a végső kegyelemdöfést: feldarabolják, ledarálják, és egészen megalázó arányban reklámbannerek, hirdetések és más cikkekből véletlenül ottfelejtett bekezdések közé keverik, majd aláírják, mint egy dögcédulára, a szerző nevét (természetesen hibásan), valamint email-címét (természetesen hibátlanul, de a szerző beleegyezése nélkül).

 

Ami ezután következik, az viszont isteni csoda...

 

A szerző csapzottan felriad izzasztó rémálmaiból, alapvetően azért, mert pisilnie kell, hiszen arra a leadás előtt (Leadás Előtt) nem volt lehetősége, másrészt pedig azért, mert képtelen szabadulni a gondolattól, hogy élete legszarabb cikkét adta le éppen, amit, bár a kutya se fog elolvasni, de ha véletlenül mégis meglát valaki, vége a karrierjének... Ezért némi habozás (és gyors fejszámolás) után felhívja a rovatvezetőt, majd a főszerkesztőt, sőt utána a kiadót is, hogy ez meg az van, a cikket mégis inkább valahogy ki kellene hagyni, mert hát egy olyan sajnálatos tárgyi tévedés csúszott a szövegbe (rossz esetben akár per is lehet a dologból), amin így utólag már sajnos nem lehet segíteni, hacsak nem tolódik el mégis valamiért a lapzárta néhány nappal, vagy akkor legalább néhány órával, de hát, igen, persze, nem, hogy tolódna, tudja, hogy nem tolódik, nem is azért, hanem hogy akkor is, nem is kell a honorárium se, természetesen, de hogy legalább a nevét ne írják akkor alá...

 

De a szerkesztők és a kiadók már rutinosan kezelik ezt a helyzetet, megnyugtatják a szerzőt, hogy úgy lesz, persze, ahogy kéri, nyugodjon meg, nem lesz gond, és hogy annyira azért biztos nem lehet rossz a cikk, hogy ebben az újságban az bárkinek feltűnjön...

 

Majd a cikk pár nap múlva megjelenik — és, itt jön a csoda: hogy az valahogy már nem is tűnik olyan borzalmasnak... 
 

Hogy ez a nyomdának, a papírra nyomtatott szöveg évszázadok óta megtörhetetlen varázsának, tekintélyének, netán a tördelőszerkesztő egy szerencsés pillanatának, vagy az olvasószerkesztő megmagyarázhatatlan nyelvi ösztöneinek köszönhető-e, nem lehet tudni. Egy biztos: a szerzőnek ehhez már vajmi kevés köze van, hiszen ő a cikket rögtön a megszületése után megtagadta, a létezéséről sem akart többé tudomást venni, legszívesebben az életéből is kiklórmeszezte volna az egészet.

 

De mégis, a cikk végül mindig megjelenik, sokadszorra; és az olvasóktól, kollégáktól befutnak érte a barátságos hátbaveregetések, sőt még a papírra nyomtatott email-címre is, ha házassági ajánlatok nem is, de egy-egy igazi olvasó igazi szavai érkeznek — többnyire ugyan csak fontoskodó, tudálékos megjegyzések valami jelentéktelen, ráadásul félreértett részlethez, de akkor is, néha egész kedves szavak. Vagy ha azok nem is, hát legalább nem (mindig) dühödt kirohanások... És az ember emiatt két-három nap múlva úgy érzi (véletlen egybeesésként általában a pénz elfogyásával egyidőben), hogy kész a következő bevetésre, mint egy borostás, szakadt pólós, igazi (filmbéli) akcióhős, festett karcolásokkal a mellkasán.

 

Címkék: város jajdevicces

A BKV-kultúra diszkrét bája

2009.06.04. 21:54 | Csendes Gyerek | Szólj hozzá!

Hirtelen feltörő czifra káromkodásaimat csak részben sikerült szalonképesen döbbent és méltatlankodó grimasszá meg fejcsóválássá szelidíteni, ahogy felcsendült a villamos hangszóróiból a megújított "Kérjük, szíveskedjenek..." A szemem sarkából több hasonlóan reagáló utast is megfigyeltem, akiket (a szerepemből csúnyán kiesve) legszívesebben könnyezve magamhoz öleltem volna, hogy "Ugye, ugye?!"; lám, mások is érzik ennek a lassú, könnyen kiszámítható, de annál kiterjedtebb, nagyszabásúbb rohadásnak az igazi mélységeit...

Tavaly óta kihevertük az öregeknek udvariasan "helyt adó" Süsüt, sajgó füllel hozzászoktunk a "kérjük, szíveskedjenek" már Nádasdy Ádám által is megénekelt buta, túlzó negédességéhez, kínosan feszengve, szemlesütve viseljük a felszálló kerekesszékesek módszeres megalázását szolgáló, képmutató "a járművet mozgásban korlátozott utas veszi igénybe..." felhívást, de minden hiába, nincs menekvés: újra támad a BKV audio-spam munkacsoportja. Épp készültem írni erről az új abúzusról, mikor szerencsére másnak is kinyílt a bicska a fülében, úgyhogy nekem kb. már csak helyeslően bólogatnom kell.

Olyan az egész, mint egy elbaszott rádiójáték: elkezdi a régi búgó női hang (illetve, néha, ismeretlen megfontolásból, egy másik), bemondja félig a mondást, aztán kontrázik rá egy új, bárgyú trubadúr valamit, amit régebben szintén egy nő mondott, de most meg már azonban kétségtelenül egy férfi. Pl. ezt a megújított refrént; alig akartam elhinni, hogy tényleg így mondja: "...esetenként, hirtelen, fékezésre kényszerül" — így, vesszőkkel! (Teljesen világos, hogy a "müvész úr" nem teljesen érti, amit mond. A régi nő legalább meg tudott birkózni a kihívással, amit egy mondat felolvasása jelent egy szinkronszínésznek. Elmebaj.)

Természetesen nem kérdezem meg, hogy vajon milyen ismeretlen, magasabb szempontból lehet értelme, hogy ezeknek az amúgy is tökéletesen fölösleges szövegeknek egy részét a korábbi női hang helyett most egy (vagy több?) férfihang szavalja el a boldogtalan utazó közönségnek. Sőt, kíváncsian várom a rímekbe szedett, megzenésített új változatot is.

(Aki korrupciót kiált (egyébként teljesen egészséges) reflexből, az most kicsit még lazulhat, mert ezt a mutatványt állítólag 5 millióból megúsztuk. Ez így csak sima debilitás, nem korrupció. Ez a két haver (a hülyeség és a becstelenség) persze vállvetve küzd az állampolgárok ellen minden állami cégnél, meglepődni ezért semmin sem érdemes; sőt egész nyugodtak lehetünk, hogy ennél sokkal szürreálisabb csapások is következnek majd nemsokára, hasonlóak az Európában egyedülálló utast-pénztárhoz-terelő kordonokhoz, a pozdorjalapokból eszkábált bérletárusító standokhoz a meglévő bérletárusító fülkék mellett, az utasok helyett "ellen- és biztonsági őröket" szállító éjszakai járatokhoz stb. stb. stb.)

Ja, közben Zoló haverom felhívta a figyelmemet arra a (most így utólag már teljesen nyilvánvaló) lehetőségre, hogy az új hangokat a színházak néhány lépésre levésének bemondásáért kaphatta cserébe a BKV. De hogy ez nekik, és az utasok >99%-ának vajon miért jó, azt még nem tudom. Persze nem lehet kizárni, hogy a végén mégiscsak ettől leszünk kulturált színházjáró népek aberrált pesti tahók helyett. Sőt, egyúttal talán arra is érdemes lenne felhívni a figyelmünket akkor már (pl. kedvenc politikusaink hangján), hogy ne blicceljünk sose a BKV járatain (a hasonlóan elmés MÁV PR-gépezet jegyvásárlásra serkentő nagysikerű feliratai nyomán...), vagy ha már bliccelünk, legalább alázattal tegyük, és hogy rendesen mossuk meg a hónunk alját közlekedés előtt, illetve hogy legyünk mindig egy kicsivel jobbak, okosabbak és szebbek, mint tegnap.

Ehh, mindegy, én mindenesetre már ma délutántól próbáltam úgy szervezni, hogy ne kelljen villamoson utaznom. Inkább kerülök metróval meg busszal. És a jövő hónaptól vége a jófiús bérletvásárlásnak is. Az én agyamat nem fogják a saját lóvémon sorvasztani ezek a kretének.

(Legközelebb, ha a legyengült idegrendszerem simán helyrejönne, és sikerül elég erőt gyűjtenem a BKV setét bugyraiban való újbóli megmártózáshoz, akkor befotózom a jegykiadó automaták angolra... hát, fordított, vagy micsinált, használati utasítását, és még néhány további angolnak látszó instrukciót.)

Címkék: bp város mém

Címkék

Interaktív...

  • Csendes Gyerek: @uploader: Ööö... Tudom, ezt akkor így a Hobótól kéne kérdeznem, hogy bocsánat, de amellett, hogy a szöveg eleve önellentmondás ("[a Vadászat] olyan... (2012.08.01. 11:55) Hogyan ölj?
  • Meluzina: Már itt is ez a hülye bezzegelés, meg az önrugdalás. Látszik, hogy LMP-s voltál:-) Egyénként Belgium meg Svédország le van szarva, hogy stílusos le... (2012.08.01. 10:52) Most válik el a szar a húgytól? :-o
  • Csendes Gyerek: @FEszter: Hehe, valami rémlik, de szerintem azt még nem láttam, kösz! (2011.12.01. 15:10) Legyen Ön is scientológus!
  • Olcsi-Bolcsi: Helló Sz! Látom híres emberek lettetek :-) Az index.hu a föoldalon hozta a rolatok készült videót. Kitartás! (2011.11.18. 21:56) Vihar a biliben
  • BYS: @[INDAPASS_ERROR] *** stale user!: Érjek csak haza! Megtudod hogy hol lakik az Úristen! Börtönben, mi? Nem te voltál, átvitt, meg szimbólum? (2011.07.17. 15:52) Hazafiatlan bejegyzés
  • Csendes Gyerek: @Fehérnyúl: Bakker, hazudtam megint... Egyszerűen nem bír úgy alakulni az életem, hogy abból itt egy ilyen... folyamatos áramlást... tudjak biztosít... (2011.06.26. 12:14) Szegény embert az állam is nyúzza
  • Fehérnyúl: Ezt a bejegyzést annyira szeretem... (2010.12.21. 21:27) Titok lappang...
süti beállítások módosítása